Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
2451 egyszer, és ne ismételgessék azt a rendkívüli módon leegyszerűsített - nem akarok csúnyább szót használni - három szlogent, amivel egy év óta érvelnek ebben az ügyben. Egy kicsit szakmailag menjenek utána a dolognak ! Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az FKGP, illetőleg az MDNP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gombos András képviselő úrnak, SZDSZ, akit Pusztai Erzsébet képviselő asszony követ az MDNPből. DR. GOMBOS AN DRÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor egy másik témával szeretnék foglalkozni ebben a parlamentben, nevezetesen az agrárium és a költségvetés összefüggéseivel. Úgy gondolom, nem lesz meglepő képviselőtársaimnak, és feltételezem, hog y hasonló feszültségeket és hasonló problémákat tudunk felvetni ebben a kérdésben is, mint az az előbb elhangzottakban is megnyilvánult. Amikor néhányan megfogalmazták azt, hogy kétséges, keserves, de ugyanakkor reményt keltő költségvetési törvényjavaslatr ól beszélünk és ennek összefüggéseiről az agrárágazattal, úgy gondolom, hogy szerencsés, hogyha megvizsgáljuk azt, hogy milyen értéket is képvisel, milyen teljesítményeket tud produkálni ez az érték a nemzetgazdaságban. A világ szárazföldjének összterületé t ha megnézzük, akkor ennek körülbelül 5 százaléka az, amelyik élelmiszergazdaságban hasznosítható, tehát élelmiszer termelhető rajta. Hogyha ezt a kontinensünk - Európa vonatkozásában - vesszük, akkor azt látjuk, hogy körülbelül 30 százaléka művelhető mez őgazdaságilag. Ha Magyarországot vesszük csak górcső alá, akkor azt tapasztaljuk, hogy körülbelül 70 százaléka az országnak az, ahol mezőgazdasági élelmiszertermelő tevékenység folytatható. Úgy gondolom, hogy ez a kivételes szerencse és kivételesen nagy ér ték és természeti adottság nagyon fontos kell hogy legyen a magyar nemzetgazdaságban, és ezzel nekünk nagyon jól, gazdaságosan és értelmesen kell sáfárkodnunk. Akkor, amikor ezekről az értékekről beszélünk, óhatatlan, hogy ne vizsgálnánk meg azt, hogy tula jdonképpen mire is képes, milyen termelési érték előállítására képes ez a mezőgazdaság. Azt látjuk, ha ezt vizsgáljuk, hogy a bruttó termelési arány vonatkozásában 1990ben az agrárgazdaság 24,4 százalékot volt képes produkálni, 1994ben ez 17 százalékra l ecsökkent, és '95ben 18 százalék körülire emelkedett. Tehát 1 százalékos emelkedést tapasztalhatunk. Hogyha a GDP - tehát a bruttó hazai termék - százalékát vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az agrárgazdaság 17,6 százalékot volt képes a GDPből elő állítani '90ben, ez folyamatosan csökkent 1993ig 11,5 százalékra, '94ben 11,6, és '95ben 12 százalék fölé emelkedett, enyhe emelkedés tapasztalható volt. De ennél tovább megyünk, hogy ebből a megtermelt értékből mennyi volt az a termék, amely exportkén t került ki az országból, tehát amelyik megmérettetés, nemzetközi megmérettetés után képes volt megállni a helyét úgy minőségi, mint árfekvés vonatkozásában, akkor azt látjuk, hogy ebből a GDPből képesek voltunk az összes exporttermelésnek közel egynegyed ét az agrárágazatból produkálni. Ha egy másik ágazatát vizsgáljuk meg az agrárgazdaságnak, azt, hogy tulajdonképpen a foglalkoztatása, hogy mennyi emberrel sikerült ezt előállítanunk, és ezt az eredményt produkálnunk, akkor azt lá tjuk, hogy 1990ben durván 1 millió ember volt, aki valamilyen módon érintett volt az agráriumban, beleértem az élelmiszerfeldolgozást is. Míg a jelenlegi, '96os adatok azt mutatják, hogy a főállású mezőgazdasági foglalkoztatottak száma nem éri el a 200 e zer főt. Nyilván ennek sok oka van. (11.20)
