Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BENKŐ ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - JUHÁSZ FERENC (MSZP):
2444 határozottabban megfogalmazni. A másik pedig az, hogy azt tapasztalom, azt érzékelem, hogy a közvélemény, o lykorolykor képviselőtársaim, nagyon sokszor előítélettel, számos olyan tévhittel közelítenek a Magyar Honvédséghez, a honvédelemhez, amelyet érdemes, célszerű, szükséges, fontos eloszlatni. Ha valaki elolvassa a költségvetés egyik fejezetét és a fejezeté nek az indoklását, akkor a következőket találja benne: "A költségvetési terv az előző évihez viszonyítva 22,6 százalékos mértékben növeli az erőforrásokat." A másik: "A támogatás mértéke az 1996. év hasonló adatához viszonyítva 22,9 százalékkal magasabb." A harmadik: "A működési előirányzat az 1996. évi évközi változásokat figyelembe véve 12,7 százalékkal megnövelt kiadások teljesítését eredményezheti." És legutoljára: "A felhalmozási kiadások területén hozzávetőlegesen 20 százalékos mértékű a kiadási előir ányzatok növekedési üteme az idei esztendőhöz viszonyítva." És ha valaki meghallja azt, hogy növekedés, emelkedés, és meghallja ezeket a számokat, akkor a következőt teheti. Mint ahogy egyik képviselőtársam az imént azt mondta, és azt teheti, hogy azt mond ja, hogy: "nocsak, nocsak, nicsak!" A másik esetben megteheti, hogy elgondolkodnak rajta, hogy vajon miért is van ez így. A harmadik esetben megállapíthatják, és ez már közelít a valósághoz, hogy itt nyilvánvalóan egy kiemelt területről van szó, egy olyan területről, amely ma, most, a költségvetésben prioritást élvez. Hogyha nem kellően jóindulatú, akkor talán az jut az eszébe, hogy nincs itt valami rendjén. Lehet, hogy valami túlfinanszírozás történik, és: "Emberek, hajrá! Nézzük meg, hogy mi van emögött!" Talán azt is gondolhatja, hogy de jól megy most a katonáknak, és "most jó lenni katonának". Kedves Képviselőtársaim! Én is így teszem fel a kérdést: jóe most katonának lenni? És itt, erről a helyről, felelősségem tudatában kell azt mondanom, hogy ma, mos t még nem jó. Nem jó katonának lenni, mert számos olyan problémával küszködnek, számos olyan teher nehezedik rájuk, amelyeket e pillanatban megoldani nem föltétlenül képesek, e pillanatban különböző finanszírozási problémák miatt megoldhatatlan feladat elé kerülnek. Mi ennek az oka? Az elmúlt hat esztendőben - mint ahogy elnök úr az imént már említette - nominálisan is folyamatosan csökkent a költségvetési támogatás. (10.40) Hozzászoktunk egy nagy hadsereghez, beindult törvényszerűen egy létszámcsökkentés, ennek ellenére a folyamatos költségvetési támogatáscsökkentés olyan satuba szorította a Magyar Honvédséget, a honvédelmet, amelyből kikerülni nagyonnagyon nehéz. Indokolhatta ezt az, hogy nagy a hadseregünk. Indokolhatta ezt az, hogy akkor, amikor elfogad ta a magyar Országgyűlés a honvédelmi és biztonságpolitikai alapelveket, akkor egy olyan nemzetközi szituációban, környezetben fogadta el, amikor határaink mentén még háború volt. Indokolhatja ezt az, hogy a jelenlegi pillanatban már nem fenyegeti az orszá gunkat istenigazából katonai veszély. Ez így jó. Ez így nagyon jó. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy demokratikus, fejlődő társadalmat modern, korszerű hadsereg nélkül építeni nem lehet. És mi van most? Ma működésében alulfinanszírozott, technikai állomán yában lestrapálódott - és ezt szó szerint értem , tartalékaiból kifogyott, személyi állományában elbizonytalanodott hadsereg alakult ki. A soha nem volt magas társadalmi presztízse a pályának az alig valami és a szinte semmi között mozog. Kicsit tragikomi kus, kedves képviselőtársaim, hogy a társadalmi presztízse a katonáknak, a katonai hivatásnak a mi társadalmi presztízsünkhöz közelít. (Derültség.) Én azt gondolom, hogy ezen érdemes volna majd elgondolkodni. Ha igaz az, hogy nem fenyegeti az országot kato nai veszély, ha igaz az, hogy van egy nagy hadsereg, amelyet nyilvánvalóan csökkenteni kell, akkor természetszerűleg igaznak kell lennie annak is, hogy a létszámcsökkentésnek bizonyos megtakarításokkal kell járnia. Logikailag ez teljesen helytálló. Ugyanak kor azt kell mondanom, hogy az elmúlt években a létszámcsökkentést nem tudtuk megvalósítani egy átgondolt, tudatos koncepció mentén.
