Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 5 (220. szám) - Azonnali kérdések ismertetése: - A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki ellenjegyzés általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2288 hitelessége fontos központi kérdés, amelyet tulajdonképpen egy ország számviteli rendjének biztosítani kell, és az a vállalkozó, az a gazdálkodó, amelyik betartja a számviteli törvény nek az előírásait, tulajdonképpen megszerezheti azt a hitelességet, amellyel saját eredményeit javítani tudja. Ilyen szempontok alapján történt - úgy vélem - tulajdonképpen ebben a törvényjavaslatban az alapelveknek a kiegészítése. Mint tudjuk, az eddig fu nkcionáló 12 alapelv is kibővül még hárommal. Nagyon röviden erről egykét gondolatot. A tartalom elsődlegessége a formával szemben, úgy vélem, hogy ez az általam előbb elmondottak alapján mindenképpen üdvözlendő, hiszen itt arról van szó, hogy a közgazdas ági tartalom primátust élvez a jogi formula felett. És valóban, az egyre bővülő piacgazdaságban előfordulnak olyan, Ptk.ban nem szabályozott, úgynevezett atipikus szerződésekre alapított ügyletek, amelynek a számviteli elszámolása mindenképpen különös kel l hogy legyen, és ez az alapelv tulajdonképpen biztosítja. Tehát ezzel teljesen egyetértünk. A lényegesség elve, itt egy pillanatra megakadtam a tanulmányozásnál, mert először úgy tűnt, hogy nem tautológia vane ebben. Hiszen azt mondja, hogy minden olyan információ, melynek elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolhatja a felhasználónak a beszámoló alapján hozott gazdasági döntéseit. Ez olyan nyilvánvalónak tűnik, és fölmerül az a kérdés, hogy mi lesz a határesetekkel, ki fogja megítélni a tételek, a téve dések nagyságát? Hiszen ez nyilván befolyásolja a lényegességet. No, de mindez a gazdálkodóra van bízva. Tehát ilyen szempontból a gazdálkodónak kell megítélnie azt, hogy a tételek alkalmazásánál mit tart lényegesnek. Éppen a versenyképesség és a cég hitel essége szempontjából. Tehát lényegében ez az alapelvbővülés is elfogadható, azzal a kisebb aggállyal, hogy figyelemmel kell majd kísérni, hogy hogy tudják alkalmazni a magyar gazdálkodók ezt az alapelvet, különös tekintettel a határesetekre. A költséghaszo n összevetésének elvét is el tudjuk fogadni, mint majd később rámutatok, mintha maga a törvény is ezzel egy ponttal ütközne. Ezek után engedjék meg, hogy egykét kritikai megjegyzést is tegyek. Amit mindenképpen ki szeretnék emelni, az az egyéni vállalkozó k helyzete. Mint hallottuk, itt tulajdonképpen arról van most szó, hogy az szja alá tartozó egyéni vállalkozókra nem vonatkozik a számviteli törvény. Ebben mi problémát látunk. A mostani törvénymódosítások alapján, melyeket várhatóan elfogad a Ház, az egyé ni vállalkozók most már csak az szjaval adózhatnak, megszűnik az átjárás lehetősége, a társasági adó. Most ennek az átjárásnak olyan jelentősége volt, amely most megszűnik véleményem szerint, mellyel azért az egyes egyéni vállalkozók bizonyos rangot is sz erezhettek, és a versenyben, a piacon a hitelességüket növelhették azáltal, hogy ezt a számviteli rendszert, amelyet a törvény számukra előírt, ők betartják, és így tudják magukat bemutatni. Tehát mi gondot látunk abban, hogy az egyéni vállalkozók adózásán ál most ez a sorompó teljesen leereszkedett, mert felhívom arra a figyelmet, hogy az egyéni vállalkozóknál már régesrégen megszűntek azok a korlátok, hogy hány alkalmazottat foglalkoztathat valaki, vagy egyáltalán milyen tevékenységet végezhet. Ennek nyil ván vannak bizonyos jogi korlátai, de lényegében ők is a piaci versenynek teljesen egyenjogú és rangú szereplői kell hogy legyenek. Most ennek az országnak az az érdeke, hogy az egyéni vállalkozók közül igenis kinőhessenek olyan cégek - esetleg családi ha gyományok alapján , amelyek mégis ebbe a rendszerbe valók lennének, azaz a számviteli rendnek ezt a fajta törvényes szabályozását tulajdonképpen tudnák csinálni, és ezzel javítanák a saját hitelességüket. Szerencsére Magyarországon ugyancsak rombolásokat végző, hosszú, megelőző korszak nem tudta az egyéni vállalkozásokat teljesen kiszorítani sohasem, és még máig is vannak olyan hagyományosan öröklődő foglalkozások, amelyek egyegy családnak a nevéhez fűződnek, vannak olyan egyéni vállalkozók, akik egyénile g akarnak vállalkozni, és ők nem akarnak társaságot alapítani. Hogyha gazdasági kényszer ráviszi őket, akkor megteszik, mert végeredményben akkor az
