Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
2194 Tehát ha ennek a követelménynek is meg akarunk felelni, akkor nyilvánvalóan nem a járulékteher általános csökkenéséről van szó. Innentől kezdve minden egyes megoldás ellentmondásokat rejt, számomra a kormány eredeti előterjesztése, amelyik azt mon dta, hogy a 4500 forintos minimum csak a 34600 forint jövedelem alatt járulékoló, vagy azoknál a munkáltatóknál jelent pluszt terhet, és fölötte semmiféle visszapótlása nem volt igazából a járulékszint csökkenésének, elfogadhatatlanabb, mint egy olyan vari áció, amelyik ezt a plusz terhet egy teljes egyenletességgel próbálja meg szétteríteni, a teljes foglalkoztatotti körön, a legmagasabb jövedelműn, és legmagasabb jövedelme után járulékot fizetőre éppúgy, mint a legalacsonyabbon. Mi több, kiterjeszti a fogl alkoztatott körből az egyébként nem önmaguk után járulékot megfizetők körére. Ez az én szempontomból egy rendszerszemléletben is elfogadhatóbb és védhetőbb megoldás. Ugyanakkor csak csökkenteni tudja egy ehhez kapcsolódó, még magasabb összegű járulékszintcsökkenés is csak azt az ollót, amelyiknek az a hatása, hogy nőnek a terhei az alacsonyabb jövedelemmel foglalkoztatottaknak, és nem nőnek olyan arányban a terhei a közepes jövedelműeknek, de csökkennek a terhei a magasabb jövedelműeknek. És itt jön egy tá rsadalombiztosítási filozófia. Hiszen hogyha ez egy valódi üzleti biztosító lenne, akkor ez az üzleti biztosító, amikor az ajánlatot megteszi nekem, akkor sok mindenre lenne kíváncsi, csak arra nem, hogy nekem mi a jövedelmem. Valószínűleg arra lenne kíván csi, hogy mi az az érték - az én egészségem az adott esetben , amit én biztosítani kívánok, az milyen állapotban van, ezt értékelni. De teljesen mellékes számára az adott esetben az én jövedelmi helyzetem. De ez nem egy üzleti biztosítási rendszer, ez egy társadalombiztosítási rendszer, amelyiknek ezt a kétféle elvet, tehát a mindenkire kiterjedő teljes szolidaritási elv, az egészségügyi hozzájáruláson keresztül, amelyik biztosítja a társadalom egészének szükség esetén az egészségügyi ellátását, és a bizto sítási elvnek az az elve, hogy alapjában véve a közteherviselésben mégis mindenki nagyjából jövedelmével arányosan, bizonyos határig arányosan vegyen részt. Érdekes az is, hogy ennek a határnak itt van az egyéni járulékfizetés szempontjából felső határa is , mint mondjuk az adórendszerben ilyen felsőhatárokat nem tudunk mondani. Ott legfeljebb alsó határok vannak. Tehát ez, úgy gondolom, hogy az én számomra egy rendszerelvű változást mutathat, nem a jelen állapotában, nem a jelenlegi százalékokkal és a jelen legi kulcsokkal, de fölveti egy valóban önjáró társadalombiztosítási rendszer hosszú távú megalapozásának a lehetőségét. Az más kérdés, hogy én hosszú távon ezt a bizonyos költségvetéstől és más típusú bevételektől független rendszert nem nagyon tudom elké pzelni, már csak azért sem, mert én is úgy gondolom, hogy a járulékkulcsokat nemcsak a társadalombiztosítási járulékokat, hanem minden foglalkoztatáshoz, bérhez kötött adónemet és járulékot azért kell elsősorban csökkenteni, hogy a foglalkoztatást segítsük , de akkor ennek egy későbbi ellentételezése nyilván más típusú adókból ezekbe az ágazatokba átengedett összeg lehet, amire jó módszer az, hogyha kiterjed az a kör, aki utána végül is mégis az állam, az állami költségvetés, illetve nem az állami költségvet és, hanem valamennyiünk nem bérhez kötött adóiból fordítunk forrásokat. Ebből a szempontból számomra ez egy rendszerelvű változásnak, nem mondom azt, hogy ez az, de hogy annak egy első lépéseként el tudom fogadni, feltéve, hogy a lépések után valamilyen kö vetkezetességgel történnek egy irányban, az éppen aktuális gazdaságitársadalmi lehetőségeket figyelembe véve. Az én számomra tehát igazából azok a nüanszbeli, nem nüanszbeli, mert ezek jelentősebb változások, amik az egyes jövedelemhatárok közötti terhelé seket idébb tolják, vagy odébb tolják 6000 forinttal, mert mondjuk egy százalékpontváltozás annyival tolja idébb a bérskálát. Igazából nem rendszerértékű változások, bár tudom, hogy valamilyen módon a jelenlegi átalakításnak a munkáltatót terhelő, hiszen a munkavállalót nem terheli ebből a körből plusz költség, a munkáltatót terhelő plusz költségekben a kompenzálással tenni kell valamit. A kompenzálásának akár a primér gazdasági szférában, akár a költségvetési szférában meg kell találni a módját, részint e bben a törvénycsomagban, részint pedig a költségvetés elfogadásakor.
