Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ZSIGMOND ATTILA (MDNP):
2163 kötelezés arra, hogy saját nyugdíjsegélyrendszert hozzanak létre. Mert ha ezt végül is kínjukból nem tették volna meg, öregkorukra semmiféle n yugellátásban nem részesülhettek volna. Tisztelt "főkönyvelők"! Ki beszél itt közteherviselésről? Hogy mennyire abszurd mindez, képzeljék el Gipsz Jakabot, akit az önök törvényjavaslata arra kényszerítene, hogy honoráriumai után 1997. január 1jétől társad alombiztosítási járulékot fizessen. Igenám, de a nyugdíjkorhatár eléréséig már csak tizennégy éve van hátra. Ez azt jelenti, hogy hiába fizetné a járulékot tizennégy éven át, nem kapna nyugdíjat, mert a minimálnyugdíj csak 15 év után állapítható meg. Ezért továbbra is kénytelen lenne a saját nyugdíjpénztárukba befizetni a részleteket, hogy legalább onnan kapjon a nyugdíjnál jóval szerényebb nyugdíjsegélyt. Tessék mondani, ki beszél itt közteherviselésről? Bizony, bizony költségvetésesztéták, itt nem közteh erviselésről, hanem a Néppárt álláspontja szerint, ismét alkotmánysértésről van szó. És a megbízók befizetései? Ebből a szempontból azért elfogadhatatlan a "főkönyvelői" törekvés, mert az a 39,5 százalék, amit a megbízóknak minden megbízás után be kellene fizetni a társadalombiztosításnak, nem létezik. Nincs benne a rendszerben, ennyivel nem lesz több a megbízások fedezete. Vagyis, ha ma egy megbízónak száz forintja van műtárgyra, könyvkiadásra, műsorszámra, e törvénymódosítással egy varázsütésre már csak ö tven forintja lenne. Ezek után vagy nem tud megbízást adni, vagy felét az eddiginek - és ezzel rövidíti meg a kultúra, a művészetek fogyasztóit. Vagy a felemelt eladási árral, helyárral, könyvárral, jegyárral terheli meg az olvasni, zenét hallgatni, műtárg yban gyönyörködni vágyókat. Az eredmény: ezért is egyre kevesebben részesülhetnek kulturális, művészeti élményben, mert a családi költségvetéséből erre már végképp nem futja. Ez a cél? Ez a közérdek? Tisztelt Képviselőtársaim! Az expozéból kihallatszott az a dermesztő vélemény, hogy talán nem is kell annyi író, zenész, képző, ipar, fotóművész és így tovább. Tehát túl sok van belőlük? Szerintem túl kevés. Mert ki mondja meg előre, hogy kiből lesz Bartók Béla vagy Csontváry Kosztka Tivadar? Ki vállalja azt, hogy a pénzügyi környezet lehetetlensége miatt a Pénzügyminisztérium kívánatos keretén kívül reked Ady Endre? Emlékeznek arra, hogy mi volt a KGST címere? Vörös mezőben hét sovány tehén fejte egymást. Ha "főkönyvelői" buzgalom törvénnyé válik, akkor a mag yar szellemi élet címere a következőképpen fest majd: a Pénzügyminisztérium villanypásztorral szigorúan megszabott legelőjén sovány múzsák fejik egymást és önmagukat. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, fogjuk le Pénzügyi Ábrahám tőrt emelő kezét, kár lenne Művészeti Izsákért! Másik témám a rádiózásról, a televíziózásról szóló törvény és a költségvetés viszonyára - vagy inkább iszonyára - vonatkozik. Csak utalok arra, hogyan kívánta épp a költségvetési megszorításokkal és törvénymódosításokkal a kormány a méd iatörvényt alapjaiban megtorpedózni. Hála az égnek, meghátrálásra kényszerült. Ám a költségvetés nem tartalmaz megoldást a Magyar Rádió és a Magyar Televízió köztartozásaink, felhalmozott adósságainak rendezésére, a Duna Televízió elmaradt fejlesztésének p ótlására, és az ismert közjátékok miatt elcsúszott koncesszióba adás pénzügyi költségvetési következményeivel sem törődik. És végül egy gyöngyszem a szakértelemtenger fenekéről. A költségvetési törvény 6. § (4) bekezdése szerint "Az intézménynél elkerülhet etlen elbocsátások során csak annak a dolgozónak a törvényesen járó végkielégítésére lehet költségvetési pénz igényelni, akivel megállapodtak abban, hogy a felmentéstől számított három éven belül nem létesít rendszeres foglalkoztatásra jogviszonyt a rádióz ás és televíziózás területén, illetve nem szerez tulajdont vagy tulajdoni hányadot a rádiózással és televíziózással kapcsolatos gazdasági társaságban". Idézet bezárva. Ez a paragrafus rokona a röghöz kötésnek vagy annak, amikor például katonatisztek vagy m ás, bizalmi állásban, beosztásban lévők tíz évig nem mehettek Nyugatra. Persze, állítólag mindkettő más rendszer volt, mint a mai. Szegény Örkény, hogy ezt nem érhette meg! Ez aztán az igazi egyperces! Bár saját véleménye szerint nem abszurdot, csak reális at írt. A Néppárt a foglakoztatástól és tulajdontól eltiltást
