Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
2160 Tisztelt Képviselőtársaim! Az első gondolatkört összefoglalva hiszem, és szerény lehetőségeim szerint küzdök is azért, hogy az átalakulás terhei fokozatosan enyhülnek és enyhülhetnek a munkavállalók számára, és ha el lehet mon dani, hogy ez a költségvetés a kisemberek számára egy kicsit jobb az előző évinél, akkor őszintén remélem, hogy lényegesen rosszabb a rákövetkező évinél; magyarán: hogy '98ban - és nem választási megfontolásokból, hanem a helyzet javulása miatt - egy még méltányosabb és igazságosabb költségvetést sikerül elfogadtatni. Azt hiszem, politikai és erkölcsi felelőssége mindenkinek, aki Magyarországon részt vesz a közéletben, hogy a fellendülésből - a reménybeli gazdasági fellendülésből - részesüljenek majd azok, akik legnagyobb áldozatot viseltek a gazdasági megszorítások idején. Ez kemény harc lesz természetesen, hiszen senki sem adja könnyen e vívmányait, de talán ennyi politikai részrehajlást megengednek nekem, a szocialisták azért szocialisták, hogy ezt a har cot megvívják, és azok nevezhetők szocialistáknak természetesen, akik vállalkoznak erre a harcra, és ezzel együtt természetesen biztos vagyok benne, hogy a modern, szociálisan is érzékeny liberálisok és a keresztény társadalmi tanítás hívei is ugyanezt aka rják. Következőkben - rövidebben természetesen - szeretnék néhány gondolatot mondani az egyházi tételekkel kapcsolatban, úgyis mint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagja. Azzal szeretném természetesen kezdeni, hogy a kormánynak nincs egy házpolitikája, csak egyházfinanszírozás van, amelyre az ismert nehézségek miatt továbbra is szükség van. Ami az 1997. esztendő egyházi kiadásait illeti, a szakzsargonban általános hitéleti támogatásnak nevezett támogatás 2 milliárd 50 millió forintról 2 m illiárd 350 millió forintra emelkedik, ez 15 százalékos emelkedést jelent, az előző két esztendőben egyáltalán semmilyen emelés nem történt, úgyhogy azt hisszük, hogy ez egy minimálisan szükséges, korrekt és méltányos emelkedés. (13.30) Az oktatási kiadáso kban a normatíván felüli támogatásként az egyházi oktatási intézmények 1 milliárd 800 millió forintot kapnak. Ezenkívül pedig rengeteg kisebbnagyobb tétel - szociális intézmények támogatása, közgyűjtemények támogatása, hitoktatók támogatása - és számos, t ételesen is megnevezett egyházi épület, intézmény, templom, kolostor felújítása szerepel a költségvetésben. Azt hiszem, ezt mind a hét párt nevében mondhatom, hogy jó szívvel adja a parlament ezeket a támogatásokat. Bárcsak többet adhatnánk, de a gazdasági szűkösség miatt erre van lehetőség, és nagyon korrekten, tisztességgel meg kell állapítani, hogy a magyarországi egyházak vezetői tisztában vannak az ország nehézségeivel. Én, akikkel tárgyaltam erről a költségvetésről, ők azt mondták, hogy persze, többne k is örülnének, ki nem örülne többnek, de lényegesen és alapvetően elfogadják azt, hogy ez egy olyan költségvetés, amely a legszükségesebbre legalábbis elegendő. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányzat vagy az egyházi kérdésekkel foglalkozók tevékenységét kétfajta bírálat szokta érni. Vannak, akik megfogalmazzák, hogy semmilyen támogatás nem elég, sokkalsokkal több támogatásra van szükség, és vannak, akik úgy mondják, hogy valóságos "hidegegyházüldözés" az, hogy csak ennyi pénzt szavazunk meg az egyházakn ak. És hát vannak azok, akik különböző orgánumokon kifejtik, hogy a történelmi egyházaknak lényegében semmilyen anyagi támogatást sem kellene adni, éljenek meg a hívők befizetéseiből, egyáltalán, ez a kormányzat vagy annak egy része, amelyik egyházfinansz írozással foglalkozik, még mindig túlságosan sok pénzt ad erre a célra. Szocialista képviselők is vannak, akik vad antikleritáris támadásoknak vannak kitéve azért, mert próbálják az egyházak támogatását megvalósítani. Én, tisztelt képviselőtársaim, azt his zem, hogy amíg ez a kétoldali kritika van, addig ez azt bizonyítja, hogy az egyházfinanszírozás jelenlegi rendszere nagyjábólegészében egészséges. Nyilvánvaló, hogy nem lehet az egyházaknak sokkal többet adni, mint más társadalmi intézményeknek. Másrészt pedig az elmúlt 40 év bénultságát figyelembe véve nem is lehet őket magukra hagyni. Úgyhogy engem ez a két oldalú támadás abban erősít meg, hogy a lehetőségekhez képest ez az út járható és helyes.
