Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2129 utolsósorban pedig az, hogy olyan hitelszűkét hoz létre, amely egy tőkeszegény gazdaságban elviselhetetlen a társadalom és a gazdálkodó szervek számára. Sze retném megemlíteni még, én nem vagyok olyan biztos abban, hogy a fizetési mérleg és a külső egyensúly olyan mértékben fog javulni, mint ahogy az 1997re le vagyon írva, de abban teljesen biztos vagyok, hogy az általam elmondottak miatt - és nem kellő elemz és hiányában - az infláció nem fog oly mértékben csökkenni, mint ahogy az 1997es költségvetés tervezte. És ami még ennél szomorúbb, hogy a reálbérek is lényegesen alacsonyabb szinten fognak alakulni. Tehát én úgy érzem, hogy azt a konklúziót levonhatjuk a z egészből, hogy ez a költségvetés ténylegesen sem a társadalom életszínvonalát, sem az életérzését nem fogja javítani egy grammal sem; és ami szomorú számomra a mellékletek alapján, hogy még reményt se kelt arra, hogy legalább a jövőt valamilyen formájába n megalapozza. Márpedig én úgy gondolom, hogy az elhalasztott reformok tulajdonképpen azt eredményezik, hogy a kormánynak a napi pozíció- és jövedelemelosztási viszonyokban kell dönteni. De ezek a napi döntések a reformok elhalasztása mellett óhatatlanná t eszik azt, hogy a kormány a felelősséget ezekért a döntésekért viselje, és ne tudjon kibújni alóla. A Magyar Polgári Párt azt támogatja - és mint elmondtam, a költségvetés minden olyan részét támogatni fogja , amelyik ezt az életszínvonaljavítást, az éle térzés elősegítését támogatni fogják, elsősorban közgazdasági és egyéb célzott eszközökkel. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Burány Sándor képviselő úrnak, Magyar Szocialis ta Párt. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A vitában a hozzászólók sokféle jelzővel illették már az 1997. évi költségvetést. (10.50) Én, ha választanom kellene egy jelzőt, azt mondanám szívem szerint, h ogy ez a remény költségvetése. Méghozzá két vonatkozásban. A remény költségvetése azért, mert bízunk benne, 1997ben az életszínvonal végre nem csökken tovább, másfelől a remény költségvetése, mert bízunk benne, hogy a gazdaság tartós és finanszírozható nö vekedésnek indul. Vizsgáljuk meg ennek feltételeit. Ha a gazdasági növekedés motorját nézzük, nem kerülhetjük meg azt a vitát, amely a költségvetés kapcsán újraéledt a Ház falai között, hogy a keresletélénkítéssel, az export és a beruházások támogatásával és ösztönzésével lendítsük előre a gazdaság szekerét. Szeretném leszögezni, hogy ez egy valós vita. Mind a két közgazdasági iskolának és álláspontnak van létjogosultsága. Noha a két iskola képviselői nagyon sokszor éles filozófiai vitát folytatnak egymássa l, a tekintetben, hogy hosszú távon melyik az üdvözítő. Én azt javaslom, hogy nézzük meg, hogy konkrétan itt és most milyen hatása lehet az egyik, és milyen hatása lehet a másik fajta gazdasági filozófiának és az ebből következő gazdaságpolitikának. A kere sletélénkítésnek vannak bizonyos feltételei, miközben pozitív hatásait a gazdasági növekedésre senki nem kérdőjelezi meg. Az egyik ilyen feltétel - már amennyiben a nemzetközi versenyképesség alacsony, és Magyarország esetében, sajnos, ez a helyzet - hogy legyen, aki az itt keletkező, ennek következtében keletkező hiányt finanszírozza. Ugyanis egy olyan országban, ahol a nemzetközi versenyképesség viszonylag csekély, törvényszerű, hogy a fogyasztásra, a belső kereslet élénkítésére alapozott számítások a kül kereskedelmi mérleg romlásával járnak. Ez önmagában még nem nagy baj. Csakhogy Magyarország speciális helyzetben van, s erre néhány hozzászóló már rámutatott. Olyan speciális helyzet, hogy a volt szocialista országok közül a magyar gazdaságra nehezedik a l egjobban rá az adósságállomány terhe.
