Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 31 (218. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - FEKETE GYÖRGY (KDNP):
2119 abszolút minimumoknak az egyetértését megszerezni ellenzéki és kormánypártok között, amely minimumok nélkül ne m születhetett volna meg a médiatörvény, és amely minimumok a korábbi kormányzás ideje alatt nem tudtak létrejönni. Lehetetlen azonban ezzel kapcsolatban is megjegyzés nélkül hagyni, hogy miután életbe lépett a médiatörvény, a kormány egy nyári határozatáv al azzal teljesen ellentétes, alkotmány- és törvénysértő határozatok sokaságát, öt ilyen határozati pontot hozott, amelyik a finanszírozásra, a pénz kezelésére, a kuratóriumok jogkörének erőteljes megcsorbítására irányult. Hála istennek, ezeknek is jó rész e még a kormánypárti kulturális bizottsági tagok számára sem volt túlságosan szimpatikus, sőt, egy részüknek teljesen elfogadhatatlan volt, és így egy része ezeknek szerencsére nem emelkedik törvényerőre, mint ahogy én ezt most tudom. A másik része pedig m egmarad olyan taposóaknának, amely taposóaknákkal a következő hónapokban vagy években sűrűn fogunk találkozni. Az rt.k megalakításának és a médiavagyon feltérképezésének és felmérésének késleltetése kormányerővel, kormánytámogatással történt. Mintegy fél évet, háromnegyed évet késtek ezek a munkák. Ezek igen tetemes vagyonvesztéshez vezettek, és őszintén csodálkozom, hogy ezeknek a milliárdoknak az elveszése és a rádióból, televízióból, de különösen a televízióból való kifolyása senkinek nem szúrt oly mért ékben szemet, mint ahogy ezt a dolog megilletné. A kormány mind a mai napig s ennek a tárgyalt törvénytervezetnek a keretein belül sem gondoskodik a tisztességes közszolgálat anyagi szükségleteinek állami garanciáiról, illetve mindazok a közszolgálat finan szírozását szolgáló garanciák, amelyek a médiatörvénybe be vannak építve, a költségvetési törvényben nem jelentkeznek - és ebből is lesznek még gondok. A sajtóról. A sajtó, mint tudjuk - és nem az én megállapításom, hanem neves nemzetközi szervezet megálla pítása , Magyarországon újra csak korlátozottan szabad. Az én olvasatomban ennek két oka van: az egyik, hogy korlátozva van a politikai értelemben egyoldalú tulajdonlás miatt, tehát valahol érdekeiben, politikai orientációiban monopóliumok jöttek létre - még ha ezek a monopóliumok nem is az utolsó két esztendőben, hanem már '89'90 előtt létrejöttek a magyar sajtó eladásával. De még szomorúbb a korlátozott sajtószabadságnak az a tünete, hogy életbe lépett az öncenzúra, a jól felfogott politikai és gazdaság i, személyes érdekekből adódó öncenzúra, a hatalomnak való lefekvésnek a jól látható jele. És ezúton kell megköszönni mindazoknak az újságíróknak és publicistáknak azt a küzdelmét, akik saját tulajdonlási szándékaik ellenére is megkísérlik a magyar nemzet plurális tájékoztatását és a tisztességes sajtómunkát lehetséges kereteik között elvégezni. Civil szervezetekről szól a harmadik passzus, amelyik a civil szervezetek fontosságát, a kormánymunka külső megtámasztását, az állam kivonuló finanszírozásával párh uzamosan a különböző fajta kulturális feladatok vállalását tűzi ki célul. Ugyanakkor nem készült el - mint említettem - a nonprofittörvény, amelyik lehetőséget nyújtana ilyenfajta munkára, megbuknak az érdekegyeztetési tárgyalások. A kulturális törvényelő készítésből sorra kimaradnak a civil szervezetek, finanszírozásukból drasztikusan előbb vonul ki az állam, mint hogy saját lábraállásuk ezt követni tudná. Tudjuk, hogy a művészeti szövetségek némelyike már csak egyhetes inspekciót tart. A szövetségeiben ne m tud ülésezni, nem tudja lapjait, nyomtatványait kiadni, gyakorlatilag a létezésnek az abszolút alsó küszöbhatárán van, és csak belső alkotói szolidaritás tartja őket össze. Megszűnt végül - és ez egy nagyon súlyos tétel , megszűnt az a korábbi gyakorlat , hogy különböző kuratóriumok tagjait ezek a szervezetek maguk delegálják. A Nemzeti Kulturális Alap létrehozásakor annak idején nagyon jó példát mutattunk abból, hogy hogy lehet rábízni a társadalmi szervezetekre a kuratóriumok kiválasztását. Helyette újr a a minisztérium maga választja ki, a miniszter személyesen választja ki a kuratórium tagjait. Legutoljára a Könyv Alapítványnál voltak ennek jelei és ez megint az elmúlt évtizedek félbolsevik gyakorlatára emlékeztet. Ezek után nézzük meg, hogy ezeknek a m egállapításoknak a rávetítése a konkrét törvénytervezetre hogy történhet! Először a honoráriumok járulékoltatása címen elhíresült terv
