Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
1844 Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Dobos Krisztina frakcióvezetőhelyettes asszony, Magyar Demokrata Fórum, "Szég yen, avagy mennyit ér a tudás?" címmel. Megadom a szót dr. Dobos Krisztinának. (8.50) DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem először szólok az oktatás érdekében és é n azt gondolom, hogy nem is utoljára, ebben a parlamentben. Azt hiszem, hogy az a válasz, amit az előbb az egészségügyi miniszter úrtól kaptunk, hogy egyszer már elmondtuk, hogy az egészségügy milyen helyzetben van, ez nem válasz, hanem valójában elkendőzé se a problémának. Az oktatásügyben, akár közoktatást, akár felsőoktatást tekintek, most több mint százezer pedagógus várja, hogy vajon a kormány teljesítie az ígéretét, vajon 19,5 százalékos béremelés lesze idén. Mert hogy eddig azt tapasztalták, hogy ne m teljesítette a kormány az ígéretét, hiszen 24,5 százalékos volt a fogyasztói árnövekedés, és ezzel szemben 9,4 százalékos volt az első félévben az oktatási ágazatban a béremelés. Ennek következtében ma már egy pedagógus akár 25 ezer 116 forintos átlagfiz etéssel is rendelkezhet, vagyis ma már olyan mértékben meg tudjuk becsülni pedagógusainkat, hogy az a pedagógus család, ahol egy férfi és egy nő, mind a ketten vállalják azt, hogy tanítanak, és két gyermekük van, létminimum alatt élnek. Vajon elfogadhatóe a parlamenti képviselők és a közvélemény számára az, hogy azok az emberek, akik az oktatás területén megpróbálnak tenni, akik megpróbálják nevelni és megvédeni a gyerekeinket, azok az emberek a legrosszabb helyzetben vannak? Mert hogyha valaki áttanulmány ozta a Központi Statisztikai Hivatal jelentését, akkor azt is észrevehette, hogy bármelyik más ágazatban magasabbak voltak a béremelési százalékok, mint az oktatásban. És akkor a válasz mindig az, hogy nincs pénz, nem lehet emelni a béreket. A felszólaláso m mottója a szégyen. És meg kell hogy mondjam, szégyenkezem. Hiszen az a válasz, hogy nincs pénz, az nem elfogadható. Nem elfogadható akkor, amikor a kormány 1023/1995ös rendelete alapján az ÁPV Rt.nél általános iskolai képzettséghez kötött, azaz 8 osztá lyhoz kötött munkakörben 44 ezer 625 forintos fizetést lehet kapni minimálisan, maximálisan pedig 146 ezer 250 forintot. Kedves Képviselőtársaim! Most sokan azt mondhatnák: az ÁPV Rt., az vállalkozás. Sokan azt mondhatnák: lehet, ott másképp kell fizetni - hiszen a korrupció gyanúja felmerül. Mai nap már ez nem gyanú. De akkor az a kérdés merül fel, hogy akkor a pedagógusokkal, az egészségüggyel mi történjen? Nem szégyelljüke magunkat akkor, ha egy egyetemi professzor a doktorátusával, a 30 éves munkaviszo nyával 54 ezer forintot tud maximálisan elérni nyugdíjkorhatár előtt? Nemzetközi hírű professzorok! Az ÁPV Rt.nél pedig 8 általánossal, kisegítő munkát végezve, ennek a dupláját. 1975ben az Egyetemi Lapokban egy cikket jelentettem meg. Óriási felháborodá st keltett, de meg kell hogy mondjam, a lényege az volt, hogy egy HÉVkalauz életkeresete több mint másfélszer akkora, mint egy egyetemi oktató életkeresete. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy egyetemi oktató 25 éves életkeresete kevesebb, mint az ÁPV Rt.nél három évet dolgozó, majd végkielégítéssel távozó, 8 általánossal rendelkező kisegítő munkát végző dolgozóé! Én úgy érzem és úgy gondolom, hogy ezek után nyugodtan azt mondhatom: nem először szólaltam föl a parlamentben az oktatási ágazat érdekében, és nem utoljára. Minden alkalommal el fogom mondani, mindaddig, ameddig a kormány képviselői nem tesznek ellene, és mindaddig, ameddig a kormány képviselői visszaállították az 1975ös állapotot, amikor a tudásnak semmiféle értéke nincsen. Köszönöm szépen.
