Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 28 (215. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - FRANCZ REZSŐ (MSZP):
1812 De másrészt egyértelmű, hogy a szövetkezetek által ilyenképpen megtett vásárlás, üzletrészvásárlás a szövetkezet pénzének a kiáramlását jelenti, és nagyonnagyon sok eset ben inkább az a jellemző, hogy pénzhiánnyal küszködnek. Míg a tagok esetében a magánemberek közötti üzletrészvásárlás a szövetkezet pénzügyi helyzetét nem érintené, csak úgy érnénk el áttételes úton el azt, hogy a szövetkezet távlati jövőjében is érdekelt emberek kezébe kerüljenek az üzletrészeknek még nagyobb hányada. Mert - sajnos - az tapasztalható, hogy éppen az a rész keskenyedik, a tagságnak a szövetkezetben aktívan tevékenykedő munkavállalói rétege az, amelyik kiszámítható, hogy egyre kevésbé lesz az üzletrészek tulajdonosa, hiszen ahogy az idősebb tagok nyugdíjba mennek, a fiatal munkaerő pedig nem jut üzletrészhez, így maholnap azt az állapotot érjük el, hogy a tényleges, aktív szövetkezeti tagok az összüzletrésznek csak igenigen kis hányadát - ez alatt azt kell érteni, hogy negyed részét vagy annál is kevesebbet - tartanák a kezükben. Ugyanakkor ténylegesen csak szövetkezeti tagnak van szavazati joga - mint ahogy már mondtam , tehát ez azt jelenti, hogy a tulajdonosok egy kis csoportja fog rendelk ezni az egész vagyon fölött. Ezek voltak azok a dolgok, amelyek motiváltak bennünket ennek a javaslatnak a benyújtására, hogy elősegítsük a szövetkezeti üzletrészek további koncentrálódását. Könnyen érhet a vád bennünket, hogy akik ezt a javaslatot tettük, azért tesszük, mert itt egyfajta menedzsment iránti kedvezményt kívánunk előtérbe helyezni. (Közbeszólás: Így van.) Ha ez így lenne, sem lenne nagy probléma, de nem erről van szó. Ezt én a gyakorlatból mondom, mert ilyen tapasztalatokra tettem szert. Amen nyiben így lenne - hangsúlyozom , akkor sem lenne probléma, de nem erről van szó. Pusztán arról van szó, hogy azok a külső üzletrésztulajdonosok, akik ma a puszta papírt látják, azok szeretnének pénzhez jutni. Utalnék még arra, hogy aki a juttatott 2030 aranykoronás, juttatott földet eladja, az nem befektető, semmiképpen nem az, hiszen ha egy 1000 forintos aranykoronánkénti értékért adja el, ugyanakkor ezt az összeget három éven belül megkapná. De melyik az a befektetés, amelyik holtbiztos, hogy három év en belül megtérül? Mégis miért adja el? Mert van egy réteg, amelyik nincs abban a helyzetben, hogy befektetést tegyen, hanem azt tesz pénzzé, amit tud. Különböző okoknál fogva, hadd ne részletezzem. Ezeknek az embereknek, egyrészt amiért rá van szorulva, h ogy pénzzé tegye azt, ami számára érdektelen, mert az apja vagy nagyszülője dolgozott abban a szövetkezetben, és semmi haszna nincs annak a névleges papírnak. Ők szabadulni akarnak tőle. Az már más kérdés, hogy rendkívül rossz dolognak tartom, ha valaki ez zel visszaél, és potom pénzért vásárolja össze a szövetkezeti üzletrészt. Igaz, ezek után is megteheti - ezt adókedvezmény nélkül , akkor biztos, hogy az teszi meg, akinek hosszú távú elképzelései vannak a szövetkezetben. Tehát ettől bonyolult probléma. A ki viszont adókedvezményért teszi meg, az nem is feltétlenül szükséges, hogy a szövetkezetben dolgozzon, de attól még biztos, hogy jövedelemmel - rosszul mondom , nagy jövedelemmel rendelkező ember, és ez nem feltétlenül a menedzsmentet vagy annak bármely ik tagját jelenti. Ma a kérdés rendkívül bonyolult, és egyfajta dolog viszont nem vitatható el, hogy az üzletrészeknek a koncentrálódása kívánatos. Azért kívánatos, mert ma rendkívül elaprózódott. A '92. évi II. törvénynek - bocsássák meg nekem azok, akik ezt létrehozták, de - jól látható az a sanda szándéka, az volt a céljuk, hogy minden téglára rá legyen írva valakinek a neve, és mindenki követelje a maga tégláját, hogy ezt vigye haza. Ezek után nem elvitatható, hogy a téglák összessége nem fog majd istál lót vagy bármi mást alkotni, hanem kiki megpróbálja azt hazavinni. Tehát a '92. évi II. törvény a szövetkezetek tudatos vagyoni megosztottságát volt hivatott elősegíteni. Ma jól látható, hogy maradtak állva szövetkezetek, kínlódnak pénzügyi problémákkal, mint általában a mezőgazdasági gazdálkodók, vállalkozók, de egy biztos, hogy velük hosszú távon
