Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 28 (215. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének előadója:
1775 körülbelül 3035 ezer embert jelent ebben a szférában, akiknél a következő évben vagy az azt követő évben is béremeléssel nem számolhatnak, ahogy ezt a szakzsargon mondja: "lebegt etik" vagy "parkoltatják" a bérüket. Tehát nem arról van szó, hogy egy alacsonyabban díjazott, de kiszámítható és tervezhető előmenetelt jelent a közalkalmazotti státus, hanem nem jelent semmilyen garanciát, évről évre változtatható, sőt visszavonható bére melésekkel van dolgunk. Nem jelent garanciát az idén elfogadott közoktatási törvénynek az a sokat idézett passzusa sem, hogy úgy kell megállapítani a jövőben a közoktatási normatívákat, hogy az nem lehet kevesebb, mint az azt két évvel megelőző teljes beke rülési összeg 80 százaléka. Nem jelenthet sajnos garanciát, mert azt látjuk, hogy mindaddig, amíg nem az önkormányzati források egészéről vitatkozunk, az önkormányzati fenntartású oktatási intézmények esetében a normatívaemelés sajnos szép és mutatós eredm ényt jelenthet, illetve átcsoportosítást az önkormányzatok között az intézményeket fenntartó önkormányzatok javára, de stabil és kiszámítható garanciát bizony nem. Hiszen a miniszterelnök vagy a művelődési miniszter által is történelminek, sosem látott mér tékűnek nevezett normatívaemelés időszakában - amikor valóban 35 százalékkal emelték '96ban a normatívákat, - kellett hogy elkönyvelje a közoktatás az egyik legnagyobb intézménybezárási hullámot. Több száz óvodát és iskolát zártak be, vontak össze, illet ve döntöttek lassú elsorvasztásukról, felmenő rendszerben történő kihalasztásukról az önkormányzatok ebben az évben. Félő, hogy ez nem áll meg, nem állítja meg ezt a 20 százalékos normatívaemelkedés sem, mert azt látjuk, hogy az összes önkormányzati forrá s nem növekedett 20 százalékkal, csak 11,2 százalékkal. Azaz az inflációt messze el nem érő mértékű növekedésről van itt szó reálértékben, tehát ki kell hogy mondjuk, hogy a közoktatási intézmények finanszírozására szolgáló források reálértékben szűkültek, nem pedig növekedtek. A harmadik ok, ami miatt a kisebbségi véleményt ki kell itt fejtsük, hogy nem értünk egyet ezzel a költségvetéssel, az a felsőoktatás finanszírozása. Noha valóban látványos, 20 milliárdos növekedést könyvelhet el ez a szféra a követk ező évben, mégis aggályosnak kell mondjuk azt, hogy ezen belül mérhetetlenül magas a központi fejezeti kezelési összegek aránya, és alig növekszik csak az intézményekhez eljuttatott összegek mértéke, vagy az összegek nem növekszenek. Márpedig a tapasztalat unk az, hogy a felsőoktatásban leghatékonyabban akkor hasznosulnak az ide fordított források, ha minél közelebb vannak a felhasználóhoz, minél közelebb vannak magukhoz az intézményekhez. Az autonómia, a fennen hirdetett autonómia jegyében ez a '97es költs égvetés sosem látott mértékben centralizálja a fejlesztésre szánt pénzeket. A dologi költségeket, az egyetemek, főiskolák működését szolgáló költségeket 10,8 százalékban tervezi növelni ez a költségvetés, miközben ismerjük az infláció mértékét - egy; miköz ben ismerjük a felhalmozott adósságok mértékét - kettő; miközben ismerjük azt a tényt, hogy az alaptevékenységekre is kiterjeszti az 5 százalékos visszafizetési kötelezettséget ez a javaslat - ez a harmadik; miközben tudjuk, tisztában vagyunk vele, hogy a honoráriumoknak a tbjárulékoltatás alá való bevonása milyen mértékben csökkenti az itt kifizetett források reálértékét. A negyedik pont a tudomány finanszírozása. Miközben a kisebbségi véleményt valló képviselők is elismerik, hogy a kutatási előirányzat m egjelenése a felsőoktatásban fontos előre lépés az eddigi néhány millióval szemben, itt majdnem másfél milliárd forint áll a rendelkezésre a felsőoktatásban folyó kutatás finanszírozására: 1,6 milliárd, ezzel szemben azt kell hogy mondjuk, hogy az egész fe jlesztésre és kutatásra fordított összegek messze alatta maradnak az Európában szokásos aránynak, de a Magyarországon szükséges mértéknek is. (17.10) Ez ma nem több, mint a bruttó hazai termék 0,7 százaléka, miközben még '91ben is, amikor még nem volt egy kiugróan jó pénzügyi év, de '91ben is ez meghaladta az 1,2 százalékot. Tehát magasabb volt, reálértékben jóval magasabb volt, mint a mai.
