Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár:
172 mi fizessük ki, de hogyha mégis ez a kárpótlás alapja, akkor azt kell mondjam, ön Landesmann főrabbi úr álláspontjár a helyezkedett, aki azt mondta, hogy mi 1100 év alatt a Kárpátmedencében a bő gatyát és a fütyülős barackot hoztuk létre. Hát ne haragudjék, ez megint egy elfogadhatatlan álláspont! Tehát senki nem akarja senkinek az érzékenységét megbántani, de tessék má r végre tudomásul venni, hogy ilyen felelőtlen módon nem lehet törvényt alkotni, nem lehet országgyűlési határozatot hozni! (Szórványos taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Szintén kétperces időkeretben megadom a szót SzentIvá nyi István államtitkár úrnak. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az általam nagyrabecsült Varga László képviselőtársamnak szeretnék röviden a felszólalására reagálni. Én úgy érzem, hogy abszurd kö vetkeztetésre jutott akkor, amikor azt mondta, hogy az ellenzék meg akarja oldani ezt a problémát, a kormány pedig nem akarja megoldani. Én nem vonom kétségbe az ellenzéki pártok jószándékát, jóindulatát és azt a készségét, hogy a problémát megoldják. Én e zt is hallottam ki a felszólalások túlnyomó többségéből, hogy szeretnék siettetni ennek a megoldását, és ezt örömmel is nyugtázom. De ne higgye azt, hogy nem ugyanez vezérli a kormányt. Másfél éven keresztül folytattunk ténylegesen kitartó tárgyalásokat a szervezetek képviselőivel, s bár nyitva állhatott volna az az út is számunkra, hogy végül is a tárgyalások eredménytelenségére hivatkozva közvetlenül a parlamenthez fordulunk, és akkor hamarabb megoldható lett volna a kérdés, csak éppen azt nem akartuk, ho gy az érintettek maguk ne legyenek elégedettek, vagy legalábbis ne tudják elfogadni a döntést. Hosszú idő kellett ahhoz, amíg idáig eljutottunk. Erről van szó. Most pedig birtokunkban van valami, egy olyan megállapodás, egy olyan egyetértés, amelynek alapj án már önök elé léphettünk. Azt meg végképp nem látom be, hogy miért tenné lehetetlenné ez a határozat a megoldást. Idáig az eddigi felvetések arra hivatkoztak, hogy feleslegesen kér a kormány felhatalmazást, az is fölmerült, hogy esetleg biankó csekket ak ar kapni a kormány, bár többen válaszoltunk már erre, hogy gyakorlatilag biankó csekkel sem ér semmit, mert minden, amit a további lépésben juttatni kíván, azt újból a parlament elé kell vinni. De azt még nem hallottam, hogy lehetetlenné tenné, és nem is i gazán látom be, hogy mely pontja akadályozná meg a kérdés megoldását. Tehát még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a mi szándékunk, és itt most az államtitkári bizottság nevében is beszélek és természetesen a kormány nevében is, amikor úgy döntöttünk, ho gy idejövünk, önök elé, a parlament elé, akkor messzemenőkig az volt, hogy ennek a kérdésnek a transzparenciáját biztosítani tudjuk a képviselők számára és hogy egy ilyen vita keretében ezt megvitathassuk és megbeszélhessük a parlamentben. Dönthettünk voln a úgy is, ez kétségtelen, ebben sok képviselőtársnak igaza van, hogy egyelőre nem terjesztjük ezt be, hanem majd valamikor a végeredménnyel lépünk fel. Itt azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az idő folyamatosan telik, a szükséges lépések még hátra vannak. Nem igaz, hogy nem történt semmi, mert sok mindenben meg tudtunk állapodni, de még lépések hátra vannak, ugyanakkor pedig az Országgyűlés, amelyet megbízott az Alkotmánybíróság, vagy felhívott e kérdés rendezésére, még mindig nem tudott érdemben eg y lépést sem tenni. Persze, akkor fejezi be az Országgyűlés ezt a munkát, amikor az utolsó fontos, idetartozó törvényjavaslatot, vagy törvénymódosítást elfogadja. De én azt gondolom, hogy mindannyiunk közös érdeke, hogy ezt az első lépést megtehessük. Ami pedig azokat a megjegyzéseket illeti, hogy én valószínűleg nem ismerem az előterjesztést: én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az előterjesztésnek van egy határozati javaslatrésze és van egy indoklásrésze, s valóban jogilag kötelező érvénnyel a határoz ati javaslatrésze rendelkezik, ezt elfogadom. De amiről én beszéltem, az az indoklásrészében van kifejtve, világosan kifejtve, a 4. oldalon találják meg, és azt hiszem, hogy nem ártalmas az, hogyha az indoklásban mi azt az utat
