Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - Sasvári Szilárd (Fidesz) - a művelődési és közoktatási miniszterhez - "A cenzúra" címmel - DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
1681 Köszönöm szépen. A kérdésre Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter válaszol, megadom a szót. DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Somogyi Győző a "Magyar hősök arcképcsarnoka" kiállítás tervével még a nyáron fordult a Millecentenáriumi Emlékbizottsághoz, illetve a minisztériumhoz közvetve, hogy ezt a kiállítását támogassuk. A minisztérium nem közvetlenül a művész urat k ívánta támogatni, hanem egy olyan feltételt szabott az emlékbizottság, hogy ha talál egy kiállító szervezetet, kiállító intézményt, amely a kiállítást biztosítja, akkor a kiállító intézmény a támogatást megkapja. 500 ezer forinttal járult hozzá az emlékbiz ottságon keresztül a minisztérium a kiállítás megrendezésének a lehetőségéhez. A művész úr jelentkezett a Néprajzi Múzeumon keresztül, illetve maga a Néprajzi Múzeum, hogy ezt a kiállítást megrendezi, a megrendezését elvállalja. Ezek után, már a megnyitó u tán értesültem jómagam is arról, hogy nyolc képet kiemeltek ebből a kiállításból. Én ezt az eljárást nem tartom elfogadhatónak, mint ahogy ezt két levélben is jeleztem is egyébként Hoffer igazgató úrnak, múzeumigazgató úrnak, aki kvázi eligazításért fordul t hozzám, hogy amennyiben nem értek egyet ezzel a dologgal, akkor közöljem az utasításaimat. Nem voltam hajlandó utasítást adni egy önálló intézmény számára. Jeleztem Hoffer igazgató úrnak, hogy elfogadhatatlannak tartom az eljárását, elfogadhatatlannak ta rtom, hogy egy megrendezett, megbeszélt kiállításból kiemelnek képeket. Ugyanakkor ez magának a múzeumnak, illetve az adott művésznek a saját ügye. Hasonló jellegű esemény lenne elképzelhető, mondjuk, ha egy színházban egy magyar szerző művéből egy rendező kihúzna három sort, három mondatot anélkül, hogy a szerző a hozzájárulását adná, adja ehhez. Akkor sem lépnék föl, mondjuk, a színház igazgatójával szemben, és nem kötelezhetném arra, hogy a három sort visszaállítsa, bármennyire is az a véleményem, hogy e z valóban egy inkorrekt eljárás, nem megfelelő eljárás. Hiszen a múzeum igazgatójának lehetősége lett volna előre tisztázni, hogy milyen jellegű kiállítást rendez, dönthetett volna arról, hogy bemutatjae ezeket a képeket vagy nem mutatja be, és ebben az e setben a művész úr találhatott volna adott esetben egy másik kiállítóhelyiséget, egy másik intézményt a műveinek a kiállítására. Én sem előzetesen, sem (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) utólagosan cenzúrázni magam sem a karom sem kiállítások, sem intézményigazgatóknak a tevékenységét. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) (13.50) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Viszontválaszra megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak. SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz) : Köszönö m. Ezek után az az egyetlenegy kérdésem maradt, hogy a cenzúra megtörténte után és az ilyen állásfoglalás után, amit most elmondott, alkalmasnak tartjae a főigazgatót arra, hogy ezt a múzeumot vezesse? Ez az ember cenzorként működött. Nekem az jut eszemb e, az a kényszeres megfelelés, ami az elmúlt időszakot, a '80as éveket jellemezte, amikor az Európa Kiadó - és nem a kiadóról beszélek, hanem a zenekarról - úgy énekelt ezekről a kényszeres megfelelésekről, hogy: "Agyamban kopasz cenzor ül/ Minden szavamr a ezer fül..." Én nem szeretném, hogyha ebben az országban kényszeres megfelelések lennének, és nem szeretném azt, hogy egy ilyen főigazgató, aki egy cselekvésre szánta el magát, az továbbra is ott ülne a pozíciójában. Egyébként pedig a múzeum az ön felüg yelete alá tartozik, mint ahogy az emlékbizottság is a Művelődési Minisztérium köréhez tartozik.
