Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
168 kijelölhessem majd az intézőbizottságba, és v égig azt hangoztattuk a tárgyalások folyamán is, hogy tessenek, itt van a kutatási lehetőség, a vagyontömeget tessenek megpróbálni. Én a harcos - egyesek szerint már nem is harcos - opportunizmusom jegyében azt a javaslatot is megtettem, hogy nem fogjuk ké rni a hagyatéki eljárásnak a lefolytatását, mert az ismeretlen örökösök vonatkozásában legalább - ezt jogászok tudják , legalább három év egy hagyatéki eljárás lefolytatása hirdetményi idézéssel. Próbálják az adatokat összegezni, é s akkor egyeztetünk. Tehát ilyen körülmények között azt mondani, hogy az ellenzék negatívan áll hozzá. Nem állunk hozzá negatívan. A problémát igen is fontosnak tartjuk, de megoldást szeretnénk. Ez nem megoldás, egy tartalmatlan, közalapítványi alap létreh ozásához, a szándékhoz kérni az Országgyűlés hozzájárulását. Ami pedig a parlamentarizmust illeti, hogy akkor semmit se kellene idehozni, nem, itt az indokolást tessenek elolvasni. Teljes társadalom konszenzust kér. A társadalmi konszenzust tudtuk volna bi ztosítani a magyarromán alapszerződés ügyében, egyéb törvényjavaslatok ügyében is tudnánk biztosítani. Itt is tudnánk biztosítani a konszenzust, de a sötétséggel konszenzust csinálni, nem tudom, mihez adom a konszenzust. Mihez? Egy közalapítványhoz? Amine k az alapító okiratát nem ismerem? Hol lehet ezzel konszenzust kötni? Tartalmi kérdésben lehet konszenzust kötni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Tóth Pál úrnak, Magyar Szocialista Párt. T ÓTH PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen. Az imént elhangzottakkal kapcsolatban, ha tárgyszerűek akarunk lenni, akkor a következő mondható mindenfajta különösebb felhang nélkül. Ezek a tárgyalások évek óta folynak, ez az egész ügy tényleg tüske a Magyar Köztársaság körme alatt. Ami a dologhoz tartozik, az az, hogy mindenki tudta, hogy háromféle megoldás létezik, ezek közül kettő az, ami kombinációba kerül. Amikor a tárgyalások elkezdődtek, akkor az egyik megoldás mentén folytak ezek, nevezetesen a tárgyalásos megáll apodás című verzióról derült ki, hogy nem tartható. Hogy az a megoldás - nem akarok most belemenni két perc alatt, hogy ez mit jelent - nem tartható, azt nem lehet keresztülvinni. Itt nem a kormányok rosszakaratán, időhúzó taktikáján múlott a dolog, hanem kiderült, egészen a legutóbbi időben derült ki, hogy az nem tartható, és akkor teljesen újabb vágányon indult el a dolog. A mai sajtó tele van ezzel az üggyel, abból lehet látni, hogy körülbelül hogyan is néz ki ez a történet. A történet úgy néz ki, hogy a z érintett szervezetekkel végre abban konszenzust lehetett teremteni, hogy ez a közalapítványi forma a megoldás kulcsa. Pillanatnyilag - legjobb tudomásom szerint - az ügy itt tart, és a kormány számára természetesen felvetődött a dilemma, hogy akkor most ezt a közalapítványt - amelynek a létében, és még néhány sarokpontjában született konszenzus - ki hozza létre. Az Országgyűlés vagy a kormány. Én - amennyire tájékozódtam az ügyben - azt látom, hogy mind a két megoldásnak vannak előnyei és hátrányai, és mi nd a két megoldás, bármelyiket is választotta volna a kormányzat, az ellenzék részéről nyilvánvalóan kritikát kapott volna. De ez így helyes. A kormányzat, ahogy én látom, egy közbenső megoldást választott, nevezetesen azt, hogy elérkezett az ügy ehhez a p onthoz, a kormány, amit egyáltalán ide lehet hozni, idehozott, és kérte éppen az ügy horderejénél fogva ennek az országgyűlési megerősítését. Még egyet. Nem az első eset, hogy ilyen típusú ügy ide került. Én most nem a románmagyar alapszerződésre gondolok ... ( Taps ) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót kétperces időkeretben Szabó Iván úrnak, Magyar Demokrata Néppárt.
