Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
1638 Kétperces reagálásra megadom a szót dr. Tímár György frakcióvezetőhelyettes úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Azzal a gondolattal kapcsolatban, amelyet az előttem szóló képviselő asszony beszédének elején elmondott, hogy 1956 - ezzel kapcsolatban szeretnék az önök és az igen tisztelt egészségügyi tárca vezetőjé nek a figyelmébe ajánlani egy nagyon fontos - szerintem nagyon fontos - gondolatot. Kérem, holnap ünnepeljük ennek a hatalmas nemzeti felkelésnek, szabadságharcnak az évfordulóját, és mindannyian tisztelettel adózunk azoknak a hősöknek a személye előtt, a kik résztvevői, majd szenvedői voltak az eseményeknek. Én indítványozom, hogy az igen tisztelt egészségügyi tárca vegye fontolóra azt, hogy azoknak a szabadságharcosoknak, akik személyes megtorlást kellett hogy elszenvedjenek a követő periódusban - tehát ' 56ot követő periódusban , egy olyan rendkívüli egészségügyi felülvizsgálati, gyógykezelési, netán szanatóriumi kezelési lehetőséget szervezzen meg és biztosítson, amely ténylegesen kifejezi a szép szavak helyett azt a gondoskodást és azt az elismerést, a melyet ezek a hősök megérdemelnek, mert a börtönben olyan körülmények közé voltak kényszerítve, amelynek a hátrányos egészségügyi vonzatai a mai napig megnyomorítják életüket. Egyetlen példát kívánok az önök figyelmébe ajánlani. Kálmán Béla katonatiszt vol t, és most otthon fekszik ágyhoz kötötten, mert tönkre ment az egészsége. Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szabó György népjóléti miniszternek. SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Köszönöm szépe n, elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Amit először is szeretnék leszögezni, hogy soha senkit semmifajta fenyegetéssel nem illettem. A megfélemlítésben mint eszközben nem hiszek, azt hiszem, hogy mint célra vezető eszköz bármilyen, akár még jó cél eléréséhez is nem alkalmazható. Viszont ha azt olvasom - márpedig naponta olvasok hasonló híreket , hogy egy beteg, aki a sebészeti osztályon súlyos műtéten esett át, azért nem kap fájdalomcsillapító gyógyszert, mert arra hivatkoznak, hogy erre má r nem jutott pénz, akkor igenis felháborodok, és azt mondom, hogy ez nem elfogadható. Mert ez az eset ahhoz hasonló, mintha ön feltálalná a vasárnapi ebédet, és amikor tapasztalják a fogyasztók az ízetlenséget, arra hivatkozna, hogy sajnos, már sóra nem ju tott. Vagy történetesen a rendőrkapitány arra hivatkozna, hogy tudják üldözni a bűnözőket, de sajnos a pisztolyukba már a töltényre nem tellett. Ezek egyszerűen nem igazak, nem valósak. Ön megemlítette most az életmentő műtéteket, amivel kapcsolatban - ami nt tudomásomra jutott - azonnal intézkedtem az egészségbiztosító pénztár felé. Nem tudom, néztee a Híradót, vagy megnéztee a mai napilapokat. Ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozik az egészségbiztosítás főosztályvezetője: 100 milliót utaltak át, ebből 30 mil lióért a kórházak bőrgarnitúrát vásároltak. Igaz ez, vagy nem igaz? Én úgy gondolom, hogy ilyen esetekben nekem nemcsak jogom, hanem kötelességem is felülvizsgáltatni azt, hogy igen, azt a nem túl sok pénzt, amely az egészségügy finanszírozására rendelkezé sre áll, azt vajon kik, milyen célra és hogyan osztják be. Mert én megfélemlíteni senkit nem akarok, de azt viszont nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy bárkik, bármilyen okból, bármilyen indíttatásból a legkiszolgáltatottabb embereket, a betegeket akarják me gfélemlíteni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Kis Gyula József frakcióvezetőhelyettes úrnak, MDF. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) :