Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 21 (213. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
1587 Ezt a kényes kérdést mi most nem tűztük napirendre, az él et napirendre fogja tűzni megítélésem szerint előbbutóbb. Egy kicsit túl szemérmesek vagyunk azt hiszem, ennek az ügynek a kezelése kapcsán. Csak egy dologban szeretnék reagálni arra, és csak jogi szempontból arra, amit Torgyán József fölvetett, nevezetes en az, hogy ők a legszigorúbb képviselői összeférhetetlenségnek a hívei, és hogy mindenféle tulajdonhoz kötődően a gazdasági vezetői pozíció legyen összeférhetetlen a képviselőséggel, kivéve egyetlenegy pozíciót, vagy egyetlenegy szférát, a mezőgazdasági t ulajdonosi pozíciót. Azt hiszem, semmilyen jogelvi alapja ennek nincsen, mert annak a vitának, hogy az állami tulajdonhoz és a magántulajdonhoz kötődő gazdasági vezetői pozíció között különbséget tegyünk, van jogelvi és szociológiai alapja a két tulajdon á llamhoz való viszonya szempontjából. Viszont a magántulajdonon belül aszerint, hogy valaki a szolgáltatásban, a kereskedelemben, az építőiparban, vagy a mezőgazdaságban tulajdonose, ilyen szempontból semmilyen jogelvi különbséget tenni nem lehet. Ráadásul megítélésem szerint jogtechnikailag, jogalkotástechnikailag megoldhatatlan lenne az a feladat, hogy mondjuk, a mezőgazdasági tulajdonhoz, vagy tevékenységhez, gondolom, inkább tevékenységre gondolt ő, tevékenységhez kötődő gazdasági vezetői pozíciók ne l egyenek összeférhetetlenek. Nem tudom, hogyha neki azt mondanák, hogy jogalkotás szintjén, jogszabályi formában határozza meg akkor pontosan azt a kört, hogy mely lenne az a kör, a tulajdonosoknak és a gazdasági vezetőknek melyik lenne az a köre, amelynek a produkciója összeférhető lenne a képviselőséggel, ez jogi képtelenség. Jogalkotási képtelenség kiragadni a tulajdon működésének, funkcionálásának a szféráját, hiszen itt nem a tulajdon alanyai szerint tenne különbséget, hanem a szféráját kiragadni és azt mondani, hogy akik ebben és ebben a szférában dolgoznak, például az élelmiszeriparban, vagy a konzerviparban, vagy nem tudom én, miben, azoknak a gazdasági vezetői pozíciója összeférhető a képviselőséggel. Tehát ezt egyrészről jogelvi alapon elfogadhatatl annak ítélem, másrészről jogtechnikailag megoldhatatlan feladatnak tartom. Sepsey Tamás azt mondotta, hogy egy színjáték részesei vagyunk, hogy az MSZP kongresszusa miatt lett benyújtva az a kilenc helyen összesen 25 variációt tartalmazó törvényjavaslat ta valy december végén, amelyet aztán átdolgozásra visszakértünk. Én azt gondolom, hogy elhamarkodottan mondotta ezt Sepsey Tamás. Akkor azt gondolom, hogy ő is egy színjátéknak volt részese egy éven keresztül, hiszen részt vett annak a törvénytervezetnek a k idolgozásában. Csak hadd utaljak arra, hogy például az egyik alternatíva azért került bele, és csak azért került bele a törvényjavaslatba, mert egyesegyedül ő képviselte azt az álláspontot, hogy az elfogadható ajándék mértékét ne a képviselői tiszteletdíj kétszeresében - akkor még nem 87 500 forint volt egyébként, de nem ez a lényeg, tehát hogy ne a tiszteletdíj, a havi tiszteletdíj kétszeresében - állapítsuk meg, hanem a szokásos mértékű ajándékban. És arra azt mondottuk, vagy én magam azt mondottam, de e zzel egyetértettek a többiek is, hogy ez még nehezebben definiálható, és egy csomó vitára adhat okot, hogy mi az a szokásos mértékű ajándék, ami a képviselőnél elfogadható, mert ráadásul a képviselőséggel kapcsolatos tevékenységi szférában a szokásos mérté kű ajándék fogalmát a bíróság nem ismeri, más, a mindennapi élet kapcsolatrendszerében ismeri a bíróság is a szokásos mértékű ajándékot, és például egy alternatíva a kilenc helyen meglévő alternatívák között ezért került bele. Bizonyos értelemben az volt a z oka annak, hogy az a törvényjavaslat olyan formában lett beterjesztve, hogy bizonyos kérdésekben képtelenek voltak, vagy képtelenek voltunk megállapodni. Ha meg tudtunk volna állapodni, akkor egyetlen variációt tartalmazott volna csak ez a törvényterveze t, s végül is tudtuk azt is előre, hogy tárgyalástechnikai szempontból rendkívüli módon megnehezül ennek a törvényjavaslatnak a vitája. De az volt a dilemma, hogy vagy nem nyújtjuk be akkor a képviselői összeférhetetlenségre vonatkozó törvényjavaslatot, va gy ebben a formájában nyújtjuk be. Adódott volna természetesen egy harmadik lehetőség, hogy minden párt benyújtja a maga törvénytervezetét és úgy indul el a vita. Azt gondolom egyébként, hogy az a kérdés, amit ő felvetett
