Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
1541 Miniszterelnök Úr! A pangloszi retorika mögött ott van ám a valóság! Másfél év alatt a szocialistaszabaddemokrata kormány minden magyar választópolgártól ügyetlen, és bíróság által is kifogásolható retorikába csomagolt durva eszközökkel elvette jövedelmének több mint 20 százalékát. Emlékezünk a gyermekkihordásn yi idejű semmittevésre és a nagy csomaggyártóra. Megbocsát, miniszterelnök úr, ha merészelem feltételezni, hogy ha Rózsa Sándornak számítógépei és Mercedesei lettek volna, fájdalommentesebben cselekedte volna anno, boldogabb időkben. Igaz, Rózsa Sándor job b szerette sarcolni a bárókat, mint a jobbágyokat. Megértenénk mi, országlakosok még az elszegényedésnek ezt a középkori ütemét is, ha értelmét látnánk, ha erősödne a civil szféra, ha fejlődnének a demokratikus intézmények, gazdagodnának az önkormányzatok, ha az oktatásra, a nagycsaládosok terheinek enyhítésére, ha a jövőt hordozó infrastruktúra és információs hálózat kiépítésére költené a kormány a köz vagyonát és pénzét. Talán még a koalíció gőgjét, arroganciáját, egyetlennek és kizárólagosan helyesnek ki kiáltott restrikciós gazdaságpolitikáját sem kifogásolnánk, ha gyarapodna az ország és a lakosság. De hogy néhány jó barát, ilyenolyan párthoz közel álló, ilyenolyan gazdasági érdekeket kiszolgáló szűk csoport, 150200 ember a költségvetés csatornáit fej je, az infláció előnyeit kihasználva szocialista, szabaddemokrata összeköttetéseire építve Európa helyett DélAmerikába vagy Ázsiába, netán Afrikába sodorja az országot...! Miniszterelnök Úr! Ezt még Antall József halottas leplének napi megráncigálásával s em takarhatja el szemünk elől. Nincs a világon közgazdász, aki ne tudná, hogy ha a termelés, a gazdaság nem növekszik, ha stagnál, vagy éppen a kormány szándéka szerint visszaesik, akkor lehetetlen makrogazdasági szinten megvalósítani egy Európához igazodó technológiai váltást, és gazdagodni sem a vállalkozók tudnak, hanem a társadalmat és a közpénztárakat sarcoló ügyeskedők. A szervesen építkező piacgazdaságok történetéből az 1870es években kirobbanó gazdasági depresszió óta nem tudnak még az ön közgazdás zai sem példát említeni, hogy recesszióval, a társadalom megsarcolásával valaha is kilábalt volna egy ország a válságból. A válság pedig mindig gyarapítja a devianciát, sokasítja a szélhámosokat, tömegesíti a korrupciót. Nyakig gázolunk már benne, miniszte relnök úr. Legközelebbi barátaihoz is közelít az árnyéka. Ebben az ön által retorikailag felépített legjobb világban naponként robbantgatnak pokolgépet a szegedi dóm, a budai Mátyástemplom, a Parlament, a Dohány utcai zsinagóga környékén. Mostanra pokolgé pek kerülgetnek bennünket a metrón, a távolsági buszjáraton, s a kukákban kotorászó hajléktalanok sem lehetnek biztosak, hogy nem tépie szét őket egy bomba, mint kis híján az élelmiszervásárlókat a magazinokban. Az ön legjobb világá ban mennyi eszközt, pénzt, járművet kapott a rendőrség, hogy kiderítse, megelőzze ezeket a rémségeket? Az ön regnálása alatt, miniszterelnök úr, kiskatonát lőnek le a minisztere felügyelete alá tartozó honvédségnél. Európa hírű színésznőt gázol el a hatósá g, gyereket lőnek fejbe a játszótereken, ablakokon át röpülnek kibe a golyók, mint boldogabb országokban a békegalambok. Ezeknek kiderítésére, megelőzésére nincs eszköze a költségvetésnek, de van 3 milliárd külföldi kocsikra a kormányhatóságoknak, s van c satorna a költségvetésből, az ország vagyonából mondvacsinált szakértők, megbízottak magánzsebeibe. Az ön politikai elvbarátai és talán személyes barátai közül számosan megtagadhatják a választ az országgyűlési bizottságok kérdéseire, rácsapkodhatják az aj tót parlamenti bizottságokra, és üresen hagyhatják következmények nélkül a közszolgálati médiában a kerekasztal székeit. (16.00) Nem szaporítom a tényeket, miniszterelnök úr. Lehetne sorolni napestig, de túl keserű már az ország lakóinak szája íze a gyűlöl etkeltő retorikára, s talán ahhoz is, hogy sokáig elviselje az ön baráti körének az alkotmány és törvények fölé helyezkedését. Ezen még a pénzért beállított tapsolók sem segíthetnek.
