Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
1537 hogy valami újszerű jön az egységre, a magyar polgároknak a megértésére, és a rendkívüli helyzetben összefogására valóban csodát tud produkálni. Csodát produkált. Magyarország és Budapest történetében először fordult elő, hogy e gy párt döntő többséget kap Budapesten, és egyúttal úgy éreztük, hogy ez üzenet az országnak is. Páratlan lelkesedés volt bennünk, amelynek kétségtelen az az oka, hogy abban az időben olyan emberek álltak ennek a pártnak élén, mint Varga Béla, a budapesti választás vezetője, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Kovács Béla. Kovács Béla volt a lángoló tűz, Tildy Zoltán Bethlen Gábori utat próbált keresni valamilyen megegyezésre, Deák Ferenc bölcsességével rendelkezett Nagy Ferenc, és ott volt a vezetésre termett Varg a Béla. A lelkesedésünk valóban nemcsak hogy páratlan volt, egyedülálló volt, és úgy éreztük, hogy valami olyat tett Budapest népe, amelyre a Nyugat is felfigyel. Másnap október 8án a volt Kúria épületéből jöttem le, és százak és százak meneteltek a Szaba dság tér felé. Beálltam közéjük, s kérdeztem: hová mennek? Azt mondták az amerikai követhez akarnak menni, a Szabadság térre, és meg akarják mutatni, nemcsak Budapest egységet, de a magyar nép akaratát. Én is beálltam a sorba, megérkeztünk a Szabadság tér re, elénekeltük a magyar himnuszt, majd Schönfeld Arthur követ úr kijött, és ezt mondta: "Köszönöm, hogy eljöttek." Bizonyos elégedetlenség, megdöbbenés ment rajtunk végig, mert többet vártunk egy ilyen tüntetés után - vagy szabadna mondani inkább - egy le lkesedő felvonulás után, s elgondolkoztam magamban, mikor jöttem visszafelé, hogy itt valami nincs rendben. Hosszú évek után Nagy Ferenctől egyszer megkérdeztem, hogy miért nem kértél segítséget, politikai segítséget, a magyar nép akaratát megvalósítani; 1 945. november 4e után, amikor az ország ugyancsak egy elsöprő győzelmet aratott az előbb említett vezetők mellett, akkor a következőket mondotta nekem: "Én mint miniszterelnök elmentem az amerikai követhez, és ugyancsak elmondtam, hogy milyen nehéz megbir kózni azzal a feladattal, míg abszolút többségben is, amit a Kisgazdapárt megnyert, amikor semmiféle támogatást nem kapunk, s egyre több az erős ellenfél odahaza." Erre azt mondta Schönfeld Arthur - Nagy Ferenc így mondta , ezzel a kérésével menjen a Szov jetunió követéhez. Nem éreztük még azt, hogy minket cserben hagytak. Nem éreztük azt, hogy ennek olyan következménye lett, mint a megszállás volt. Tovább bizakodtunk. Már annál is inkább, mert a budapesti választás egy üzenet is volt. Üzenet volt a magyar lakosságnak, a magyar választóknak, hogy próbáljanak egységben megmozdulni olyan emberek mellett, akik kiállták a demokrácia tűzpróbáját, akik semmiféle önkénynek nem hajtottak fejet, és akikben bizalom lehet. Ezenkívül nemcsak egy üzenet volt, egy kérés v olt - ha szabadna mondanom - Nyugat felé is, azt mondva és azt hangsúlyozva, hogy a magyar nép úgy a budapesti választásokon, mint később az országos választásokon, lényegében nemcsak az akaratát mutatta ki, de teljesítette azt, amit úgy az atlantióceáni alapokmány, mind a jaltai egyezmény, mind az egyesült nemzetek alapokmánya előír, tehát megtettük azt, ami a Nyugatot bizonyos politikai cselekvésre kellett hogy indítsa. Tán furcsa, amit most mondok, de semmiféle támogatást nemhogy nem kaptunk, hanem még talán biztatást sem. Ezért felmerült bennem a gondolat, hogy mi magyarok, a magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy azok, akik szenvedtek úgy a 40 év alatt, mint az esetleges háborús hadifogság következtében… Mi az oka annak, hogy mi az erőfe szítéseinket - pedig nagyon helyesen mindenki irányában megtesszük - a nyugati hatalmak nem honorálják? Miért nem fizetnek ők is kárpótlást nekünk azért, amiért teljesen cserben hagyva bennünket a második világháború után, nem is beszélek 1956ról. Senki félre ne értsen engem, tudom, hogy erkölcsi értékeket, áldozatokat nem lehet pénzben beváltani, s nem is volna helyes. De ugyanakkor azoknak a hatalmaknak, amelyeknek a határozatát
