Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
1523 vagy esetleg nem tudja megoldani ezt a kérdést, akkor könyvelőt alkalmazhat, és a könyvelési irodának vagy a könyvelőnek kifizetett összeget levonhatja, a költségei köz ött szerepelteti, tehát az adóalapjából levonhatja, és ezen túlmenően is, amennyiben a 100 ezer forintot nem merítette ki adókedvezmény szempontjából, akkor még egyszer az összeget az adójából, a 100 ezer forintos kedvezmény terhére levonhatja, ismételten. Úgy gondolom, hogy ez is egy jelentős kedvezmény. Nagyon jelentős dolog az átállási költséghányadnak nevezett fogalom, amelyik 40 százalék olyan bevételt fedez le tulajdonképpen, amit nem kell számlával igazolnia a kistermelőnek. Ez, mondjuk, 3 millió for intos példánknál maradva, 1 millió 200 ezer forintot jelent, hogy nem kell számlával igazolnia, csak a többi részt kell számlával igazolnia. Én úgy gondolom, hogy ez is egy nagyon jelentős kedvezmény, és ugyanakkor egy jelentős ösztönzőerő arra, hogy próbá ljunk az átláthatóbb gazdaság felé elmozdulni. Ugyanakkor nagyon sokszor megfogalmazódik az a vélemény, és ellenzéki képviselők több alkalommal megfogalmazták, hogy ezek az emberek, akik kistermeléssel foglalkoznak, nagyon egyszerű emberek, és nem tudják ezeket a könyveléseket, ezeket a bonyolult dolgokat lekönyvelni, és nem tudnak ezeknek eleget tenni. Én úgy gondolom, hogy egy nagyon régi bölcsesség az, hogy a magyar parasztnál bölcsebb ember nagyon kevés van ebben az országban, és ő az, aki kristálytisz tán és nagyon gyorsan képes reagálni a különböző változásokra, és tudja a saját előnyét fölmérni, és a saját termelési lehetőségét és a pozícióját napokon belül, órákon belül regisztrálni és ezt lereagálni. Úgy gondolom, hogy nagyon szerencsétlen dolog, ho gyha a magyar agrárium szereplőit kicsit bugyutának, kicsit butának, és nem akarom ragozni, milyen embereknek próbáljuk beállítani, mert ezek nem ilyen emberek. És engedjék meg, hogy én most itt ezen a helyen az ő nevükben is, a mi nevünkben, a magunk nevé ben is kikérjem részükre ezt, hogy ők nem ilyen emberek. De ezen túlmenően érdemes arról is szót váltani, hogy azoknak az embereknek, akik nem akarnak sok oknál fogva tételes könyvelést, tételes elszámolást vezetni, továbbra is lehetőségük van arra, hogy a z átalányadózást válasszák, ebben az esetben viszont természetesen az átalányadót annak rendje, módja szerint meg kell fizetni. Bár itt is egy előnyös változás történt, mert hiszen az elmúlt években, amikor az 1 millió forint fölötti bevétel esetében átalá nyadózást feltételezve állattenyésztésnél a vélelmezett jövedelem vagy adóalap 10 százalék volt, most ez 8 százalékra csökken, míg a növénytermesztésnél 30 százalékról most 20 százalékra csökken a vélelmezett adóalap. Úgy gondolom, ez is egy nagyon jelentő s dolog. De ebben az esetben sajnos adót kell fizetni akkor tételesen, folyamatosan és negyedévenként. Ugyanakkor néhány hiányosságra is engedtessék meg, hogy fölhívjam a figyelmet. Az egyik az őstermelői igazolványok kiadása. Kertész képviselőtársam hétfő n erre fölhívta a figyelmet, és szeretném én is nyomatékosan fölhívni a figyelmét a kormánynak, hogy itt meglehetősen nagy mennyiségű őstermelői igazolványok kiváltására mutatkozik majd igény január 1je után. Szeretném szorgalmazni azt, hogy minél gyorsab ban készüljön föl a kormány erre, hogy ezen őstermelői igazolványok kiadásának a mikéntje, módja gördülékenyen és gyorsan megtörténjék. Viszont az ellenzéki felvetésekkel kapcsolatban szeretnék egy olyan dologra rámutatni, amivel egyetértünk. Nevezetesen a negyedéves adóelőleg fizetésének a kérdése. Ma itt az áfatörvénnyel kapcsolatban Juhász képviselőtársam már érintette ezt a kérdést. Mi úgy gondoljuk, hogy a mezőgazdasági kistermelők vonatkozásában, akik őstermelői igazolvánnyal rendelkeznek, egy nagyon szerencsétlen dolog volna. Nem arról szól a történetünk, hogy mi nem akarjuk, hogy negyedévenként elszámoljanak a költségeikkel és a bevételeikkel, hanem mi azt szeretnénk, hogy ne kelljen megfizetni negyedévenként az adóelőleget. Mert vegyünk egy példát: ha valaki, mondjuk, állatot tart, és ezt egy éven keresztül tartja, és januárban vagy februárban adja le ezeket az állatokat, ez bevételként jelentkezik ennél a családnál, és negyedévben ennek az adóelőlegét meg kell fizetni. Ezt csak a következő év tavasz án tudja ez a család visszaigényelni az adóhatóságtól, gyakorlatilag egy éven keresztül ezt a tőkét, ami egyébként is rendkívüli módon hiányzik a kistermelőknél, de mi az egész mezőgazdaságban kivontuk e
