Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GARAY ISTVÁN (MSZP):
1454 Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztő képviselőjét, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra? Nem kíván. Az általános vitát lezárom, a részletes vitára bocsátásra jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelent kezett Garay István képviselőtársunk, Magyar Szocialista Párt, “Kérdések és vélemények a 800 millióról” címmel. Megadom a szót. DR. GARAY ISTVÁN (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt kitartó Képviselőtársaim itt egy páran a teremben! Az elmúlt napokban, egykét héten napirend előtti felszólalásokban és különböző kérdések formájában több képviselőtársam kifejtette véleményt az ÁPV Rt. háza táján kirobbant, dr. Tocsik Márta nevével fémjelzett botrányos eseményekről. Véleményem szerint ez az eset saját hatá rain túlnövő, általános következtetések levonására ad lehetőséget és egyben kötelez is erre bennünket. Egyszerre érinti a parlamentáris demokrácia teljes intézményrendszerét, az országgyűlési képviselők mozgásterét egyegy adott kérdés vonatkozásában. De f elvetődik ezzel összefüggésben a képviselői munka és felelősség viszonya, valamint lelkiismereti motívumok is. Élve a Házszabály adta lehetőséggel, egy hete jelentkeztem napirend utáni felszólalásra a fenti témakörben. Technikai problémák miatt erre most n yílik lehetőségem. Az eltelt egy hét nem veszett kárba, hiszen sok apró momentum legalább részben tisztázódott, igaz, közben számos új kérdés merült fel. De főleg azért nem, mert rengeteg választópolgárral találkoztam, és volt lehetőségem véleményüket alap osan megismerni. A mostani eseménysorban koncentráltan és egyszerre élik meg a szociális érzékenység és szociális szolidaritás szétporladását, a piacgazdaság alapelveinek, például a teljesítményelvűségnek a megcsúfolását, a jogállam intézményrendszerének a társadalmigazdasági változásokat kullogva követő, hézagos, néha joghézagos működését, a politikai elit szavahihetőségének erózióját. Milyen véleményekből, kérdésekből következtetek erre? Néhány példa. Milyen zseniális egyéni teljesítmény húzódhat meg egy olyan személyi kifizetés mögött, mely egy kezdő orvos vagy pedagógus körülbelül 2000 éves fizetése, de több Nobeldíjra is futná belőle? Nap mint nap élem meg, hogy betegek nem tudják gyógyszereiket kiváltani, kifizetni. Az önkormányzatok ezen általános p robléma igen felületes és részbeni kezelésére pótsegélykeretet kaptak. A szándék dicsérendő, de érdemes figyelni az arányokra. Kiskunfélegyháza város vonatkozásában, ami körülbelül 35 ezer embert jelent, ez a pótkeret 2 millió forint. De vajon hány gyermek nek lehetett volna megkönnyíteni a beiskolázását 804 millió forintból, mondjuk, gyermekenként 10 ezer forinttal? Érdemes az osztást elvégezni. Egykét gondolat, magáról az eljárásról és az úgynevezett sikerdíjról. Ez utóbbi már önmagában is irritáló, hisze n egy dolog sikerült igazán: az állami költségvetés és az önkormányzatok együttes forrásait 804 millió forinttal megrövidíteni, részben tisztázott utakon, részben ismert magánszemélyek és vállalkozások kezébe adni. A munkahelyteremtő, tőkebevonásos, fejlet t technológiát meghonosító privatizáció fontos gazdasági érdekünk. Szerencsére ilyenekre is van példa. A vagyonkezelő ÁPV Rt. és jogelődje működésével szemben viszont joggal merül fel a bizalmatlanság és a kérdések özöne a mostani botrány kapcsán. Hogyan l ehetséges az, hogy jó néhány 100 ezer forint fizetésű alkalmazottak, információgazdag szakemberek tucatjai nem tudnak megbirkózni olyan adatbázis és tárgyalási mechanizmus kidolgozásával évek alatt, amire dr. Tocsik Márta és háttérintézményei állítólag
