Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - Az atomenergiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
1442 Elfogadhatatlan továbbá , hogy a végrehajtást a javaslat szerint 12 kormányrendelet és 29 miniszteri rendelet szabályozza. E tekintetben a szabályozást még egyszerűsíteni kell. Érzékelni lehet, hogy a törvény végiggondolása nem fejeződött be, hatáselemzése, működtetése még nem ér lelődött ki. Ezt igazolja az is, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló '95. évi LIII. törvény 43. és 44. §ában foglalt kötelezettségét nem teljesítette a törvény benyújtásáig az előterjesztő. Ezen vizsgálati elemzés is a törvényalkotás folyamatát kellett volna hogy segítse és megfeleltesse a környezetvédelem feltételrendszerének. Az előterjesztő nem adott megfelelő tájékoztatást azokról a kormányzati és miniszteri szintű jogszabályokról, amelyek kiadására a törvényjavaslat 67. §a az éri ntetteknek felhatalmazást ad. A törvényjavaslat fenntartja a kétpólusú hatósági rendszert. Ebben az új törvényben előbbre kellene lépni az egységes, világos elhatárolásokkal járó hatósági rendszer irányába. Nevezetesen az OAHnak kelljen ellátnia a hatóság i feladatokat mind a nukleáris biztonsági, mind a sugárvédelmi területen. Természetesen továbbra is a jelenleg működő szakintézmények bevonásával. A Népjóléti Minisztérium jogszabályalkotási és felügyeleti jogkörét továbbra is érintetlenül lehet hagyni. A hatóság függetlenségének biztosítása érdekében az OAH felügyeletét nem szabad minisztérium felügyelete alá sorolni. Ha nem akar a jelenlegi kormány a három évvel ezelőtti tárca nélküli miniszteri irányításhoz visszanyúlni, akkor is lehet megfelelő megold ást találni. Ami még ennél is fontosabb, hogy az OAH pénzügyi függetlensége is biztosítandó. A 68. § 1/b pontjában előírtakon túl is az OAH nemcsak hatósági, hanem egyéb feladatokat is ellát, amelyeket nem finanszírozhatnak az engedélyesek. A törvényjavasl atból nem látható pontosan az OÁB funkciója és létjogosultsága. Véleményünk szerint hatósági jogkört nem kaphat, mivel ezzel a magyar kétszintű közigazgatásban megjelenne a harmadik szint. A 8. § (1) bekezdése a jelenlegi OAB továbbélését hivatott törvényi leg megalapozni. Külön jogszabályban meghatározott ügyekben döntéshozó, valamint ellenőrző feladatokat ellátó bizottságnak aposztrofálja a törvény. Ráadásul úgy, hogy a kormány biankó csekket kap. A 67. §ban később határozhatja meg rendeleti úton ezeket a szabályokat. Konkrét törvényi útmutatás nélkül. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a törvényelőkészítést az OAB irányította, s ennek mindenkori elnöke az ipari miniszter, igen érdekes kép alakul ki az ellenőrizhetőségről, az atomenergiafelhasználás terén. Ezt a képet néhány nappal ezelőtt még tovább árnyalta, hogy az ÁPV Rt. által ellátott tulajdonosi funkciók is az ipari miniszter kezében összpontosultak. Mindezt betetézi a 8. § (4) bekezdése, mely kimondja, hogy a kormány az OAH feletti felügyeletét kijelölt tagja útján látja el, aki egyben az OAB elnöke is. Ez mindenképpen olyan összefonódást és olyan bizonytalanságot jelent az ellenőrzés területén, amely nem fogadható el. Örömömre szolgált, hogy az SZDSZ parlamenti sajtótájékoztatójában is kifogásolták ezt, nevezetesen Szalay Gábor képviselőtársam, és nehezen áttekinthető, összekuszált hatásköri szerkezetet tételezett föl. Remélem, a nagyobbik kormánypárt is rugalmasnak mutatkozik e kérdés világos és egyértelmű rendezésére. Álláspontunk szerint az OAB által e llátandó hatósági és ellenőrzési feladatokat az OAHhoz kell telepíteni. A kormánynak természetesen lehet döntéselőkészítő koordinatív tanácsadó testülete, de azt nem kell feltétlenül törvénybe iktatni. Külön foglalkozom az Alapelvek című fejezet harmadik szakaszával, mely rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeivel összhangban nem alkalmaz atomenergia felhasználásán alapuló fegyvereket. Ha már egyszer ebben a törvényben rögzítjük a minden állampolgárt és talán a v ilág többi államát is érintő kérdést, akkor nem lehet megkerülni az atomfegyver tárolásának a vizsgálatát sem. Mondhatja valaki, talán ez jelenleg nem politikus, de ha arra gondolunk, hogy évtizedeken keresztül bizonytalanságot és rettegést okozott Magyaro rszágon, vajon a megszálló csapatok milyen biztonsági feltételek mellett állomásoztatnak itt atomfegyvereket, akkor ennek a kérdésnek a megnyugtató lezárása nélkül ez a törvény nem fogadható el. Tovább erősíti ezt a megközelítést az általunk már korábban e lfogadott törvény, hogy parlamenti jóváhagyás nélkül más ország katonája egyszerű kézifegyverrel sem haladhat át Magyarországon.
