Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - Dr. Tokaji Ferenc (MSZP) - a népjóléti miniszterhez - "Van-e Magyarországon emberszerv-kereskedelem, illetve hogy állunk e szabályozás terén?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TOKAJI FERENC (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
1381 Kérem, hogy fogadja el válaszomat, ugyanis én azt gondolom, hogy a képviselő úrral a célunk - legalábbis a műemlékvédelem területén - közös. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Dr. Tokaji Ferenc (MSZP) - a népjóléti miniszterhez - "Vane Magyarországon emberszervkereskedelem, illetve hogy állunk e szabályozás terén?" címmel ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Dr. Tokaji Ferenc úr, a Magyar Szocial ista Párt képviselője, kérdést kíván feltenni a népjóléti miniszternek: "Vane Magyarországon emberszervkereskedelem, illetve hogy állunk e szabályozás terén?" címmel. Megadom a szót dr. Tokaji Ferenc képviselő úrnak. DR. TOKAJI FERENC (MSZP) : Köszönöm, e lnök asszony. Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Amikor 1996. szeptember 24én megírtam ezt a kérdést, nem azzal a szándékkal tettem, hogy az itt kialakult szokás szerint egy újabb sajátos kategóriát nyissak, hiszen a kérdések során már - az elmú lt két év során - nagyon sok minden elhangzott. Engem nem a morbid kategória vezetett, hogy a parlamentben egy ilyen kategóriát vezessünk be, hanem az, hogy az újságokban ezen az időszakban különböző példák és sugallatok voltak arról, hogy külföldön milye n nagy arányban folyik az emberszervkereskedelem, és mintegy sugallották azt, hogy Magyarországon is egyes eltűnések ezzel esetlegesen kapcsolatba hozhatók. Ekkor fölmerült bennem, hogy melyik tárcának tegyem fel a kérdést, de mivel ilyen irányú bűncselek ményről szerencsére nem tudunk - és tudomásunk szerint nincs, és nagyon remélem, hogy nem is lesz soha Magyarországon , ezért fölmerült az, hogy hogyan és milyen módon történik a jogi szabályozás. Ebből a szempontból mindjárt a népjóléti tárca vált érdeke ssé. Most konkrétan arra lennék kíváncsi, és azért tenném fel a kérdést, hogy hogyan is alakult az elhunytak helyzete esetében, milyen feltétellel és milyen szabályokkal lehet - úgymond - emberi szervezetet vagy szervet felhasználni, milyen védettség tapas ztalható, és ez mennyiben sértheti a kegyeleti jogokat? Teszem ezt a kérdést annál is inkább fel, hogy amennyiben az újságokban, a médiában hasonló jellegű kérdések jelennek meg vagy felvetések, akkor a közvélemény sokkal jobban felkészültebb legyen, mint jelenlegi állapotban. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. A kérdésre Kökény Mihály népjóléti államtitkár válaszol. Megadom a szót. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény a kérdés jogi megítélését teljesen egyértelművé teszi azzal, hogy egyrészt kizárja a holttestből bármely célra kivett szerv, szövet visszterhes elidegenítésének lehetőségét, másrészt azoka t a célokat is pontosan meghatározza; a halál okának vagy az alapbetegségnek a megállapítása, illetve a gyógyító célú felhasználás, amelyek érdekében a szervkivétel egyáltalán szóba kerülhet. Ugyanez a törvény a szövet vagy szerv élő személyből történő átü ltetése esetére is kizárja az ellenérték kikötésének a lehetőségét. Tehát mindenre figyelemmel - megítélésem szerint - egyértelmű, hogy hatályos jogunk sem a belső piacon, sem exportáló országként nem ismeri el a szervkereskedelem egyetlen legalizált
