Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
1337 Most vajon a Pénzügyminisztérium meg tudjae mondani, hogy abban a körben, ahol eddig úgy tapasztalták, hogy a vállalkozó a saját foglalkoztatottját minimálbéren jelentette be, és aztán emellett még adott neki mást is, de a bejelentett bére az minimumbér volt, és ez után fizette az eddig 3100 forint járulékot. Komolyan gondolja a Pénzügyminisztérium, hogy ezek után nem az lesz a következő lépés, hogy már minimálbéren se jelenti be, mert azt a többlet 2000 forintot már nem fogja bírni kifizetni? Mert ez a lépéssorozat egyenesen vezet oda, olyan helyeken és olyan szinteken növeli meg a járulékot, ahol eddig is jelentős volt a járulékelkerülés. Ez a javaslat nem tartalmaz arra megoldást, hogy az eddigi járulék elkerülést csökkentse, ellenben maga a megoldás a járulékelkerülési hajlandóságot növeli. És igaz ugyan, hogy a Pénzügyminisztérium képviselője elmondja a szociális bizottságban, hogy ők arra számítanak az eddigi adatok alapján, hogy a járulékbefizetési ha jlandóság az olyan 94 százalékos, és azzal számolnak ebben az anyagban - ezért számolnak 48 milliárdot , de csak az ismert és bejelentett dolgozók után tudják számolni a járulékbefizetési hajlandóságot; és vajon gondolkoztake azon, hogy mekkora lesz ez a számított járulékbevétel akkor, hogyha az eddig minimálbéren foglalkoztatottaknak most ismét jó néhány százalékát nem fogják bejelenteni? Erre milyen elképzeléseket tartalmaznak? Tanulságos lenne, ha idekerülne a parlament elé a társadalombiztosítás járul ékbeszedési tapasztalata, amit a legutóbbi bizottsági ülésen már kértem, de még nem kaptam meg. Tudniillik a kormány áldásos tevékenységének többek közt az is az eredménye volt, csak ez nem köztudott, hogy az elmúlt évben az év végére a járulékbefizetési h ajlandóság zuhanásszerűen esett. Vajon, amikor ezt az anyagot kidolgozta a Pénzügyminisztérium, megvizsgáltae, és ott vannake a kezében azok az anyagok, hogy az eddigi lépéssorozatnak mi volt a hatása a gazdaságra? Olyan szempontból is, hogy vajon az ed digi lépéssorozat csökkentettee a bejelentett foglalkoztatottakat, vajon mennyit nőtt a szürkegazdaságban dolgozók száma, és vajon ez a megoldás, ebből kiindulva, mire fog vezetni? Mert erre nincs válasz. A legfontosabb gond az, hogy egyfelől a kormány a saját maga érveit nem tudja alátámasztani. Szép mondatokat mond arról, hogy miért csinálta ezt a javaslatot, de ha az ember mögénéz, és megnézi a számokat, akkor pontról pontra bebizonyosodik, hogy nem az az eredménye, mint amit ő eltervezett. De van egy n agyon súlyos kérdés. Most egy pénzügyi kényszer hatása alatt ötleteket gyártott a kormány, és meg akarja változtatni az egészségügy finanszírozási rendszerét. De ebből már megint kimarad a rendszerszerű és hosszú távú gondolkodás. Vajon, tisztelt népjóléti miniszter úr, hol van a balesetbiztosítási ág? Mert ebben a társadalombiztosításban most sok mindent hallunk. Halljuk azt, hogy egészségügy, természetbeni, halljuk azt, hogy táppénz, azt is halljuk, hogy a táppénzről egyesek lemondhatnak, ami véleményem szerint is egyszerűen botrányos megoldás. Mi van a balesetbiztosítással? Hogyan akarják a munkahelyi balesetek hosszú távú kezelését megoldani? Hol van ebben a járulékrendszerben a balesetbiztosítás finanszírozása? Sehol, elfelejtették. Pedig a kormánypr ogramban benne volt az önálló balesetbiztosítási ág kialakítása. Ebben a szisztémában sehol nincs, egyetlen mondattal sem, hogy hogyan fogják fölépíteni azt a balesetbiztosítási ágat, amin keresztül érdekeltté lehet tenni a munkaadókat, hogy olyan intézk edéseket tegyenek, hogy a munkahelyi egészségkárosodást és a munkahelyi baleseteket megelőzzék. Ezen már megint tetten érhető, hogy a kormány hosszú távon nem gondolkodik. És ennek az a rendkívül súlyos következménye, hogy rövid távú pénzügyi megfontolások ból szakmailag megalapozatlan döntések születnek, amelyek a lakosság egészségi állapotát hosszú távon fogják veszélyeztetni.
