Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1333 elmondták ezt, és azt gondolom, hogy az ellenzéki felszólalók beszédeiből is sok helyen kitűnt, hogy a reform szükségességéve l egyetértenek. Amin vita van, és ismétlődően folyton vita van, amikor ilyen kérdések elénk kerülnek, az a megoldások módozatainak a kérdése, a hogyan kérdése, a kivitelezés részletkérdései. Amiben, ahogy itt a szociális bizottsági előadó is összefoglalta a bizottságban elhangzottakat, kormánypárti képviselők között is van vita. Teljesen világos, hogy a társadalombiztosítás a legnagyobb alrendszer, amelyik a legnagyobb tömegű pénzzel foglalkozik, a legnagyobb tömegű pénzt kezeli. Egyezer milliárd forint nag yságrendről van szó, ami duplája annak, ami az egész ország összes személyi jövedelemadóbevétele, csak hogy érzékeltessem ezt a nagyságrendet. Azt gondolom, hogy rendkívül nagy felelősség egy ilyen hatalmas alrendszer reformjának a kérdése - ezzel a hatal mas alrendszerrel nem lehet, vagy nagyon nehéz kísérletezni. Nem szabad olyan helyzetet teremteni, hogy két évenként, három évenként, öt évenként újragondoljuk az alapelveket, újragondoljuk, hogy milyen szellemben próbáljuk meg felépíteni az egész ellátási struktúrát az egészségügyben és a nyugdíjban. Az egyik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, az éppen a reform- vagy a kényszerintézkedéseknek a kérdése. Az expozéban hallottuk Medgyessy miniszter úrtól, hogy ez egy nagy horderejű reformlépéssorozat egyi k fontos állomása. Bizonyos értelemben természetesen én is annak tartom, nagyon fontos reformlépéseket jelent ennek a törvénynek az elfogadása. Ugyanakkor hangsúlyosan érzékelem a kényszerelemeket a döntéshozatali mechanizmusban. Azt a kényszert, ami abból fakad, hogy itt bizony nagyon súlyos forráshiánnyal küszködünk. Hogyha 1997re egy nullszaldós tbköltségvetést akarunk csinálni, akkor mindenképpen gondoskodnunk kell valamivel nagyobb bevételről. De erről később szeretnék beszélni. Előtte engedjenek meg néhány szót arról, hogy mi a magyarázata véleményem szerint annak, hogy például a szociális bizottság nem támogatta ezt a csomagot. Azt gondolom, hogy itt, ebben az esetben a nemmel vagy tartózkodással vagy igennel szavazók véleménye tartalmilag olyan ret tentő távol nem esik egymástól, mint ahogyan az az első látszatra tűnik. Szeretném megmagyarázni, hogy miért mondom ezt. Azért, egészen egyértelműen, mert úgy gondolom, hogy a nemmel szavazókra nem lehet azt mondani, hogy nem reformpártiak. Tehát a vízvála sztó nem úgy húzható meg, hogy valaki reformpárti, és akkor természetesen igennel szavaz erre a csomagra és támogatja, vagy valaki nem akarja a reformokat, és akkor elutasítja. Nem itt van a vízválasztó közöttünk. Még egyszer mondom, a konkrét részletkérdé sekben van különbség. Többen, képviselőtársaim, szóltak már részletkérdésekről. Én ezekkel azért nem akarok foglalkozni, mert azt gondolom, hogy a részletes vitában még jó sokat beszélhetünk arról, hogy - mondjuk - a közgyógyellátási igazolvány egészségügy i hozzájáruláshoz kapcsolt bevezetése valóban megduplázzae a közgyógyellátást, vagy milyen hatásokat vált ki, vagy hogy a munkanélküliek járandóságának a kezelése hogyan befolyásolja a rendszert. Mint ahogy nem akarok foglalkozni azzal sem, hogy az önkorm ányzatokra nyilvánvalóan nagyobb terhet ró most mindaz, ami kilátásba van helyezve, és ez ennek a tehernek, még akkor is, ha ez osztott teher, tehát a költségvetésnek is és az önkormányzatoknak is a közösen viselt terhe lenne, akkor sincsen meg igazán az ö nkormányzatok oldalán a forrása. Én ebben a rendelkezésemre álló nagyon rövid időben az alapproblémával szeretnék foglalkozni, onnan kiindulva, hogy az alapgond a forráshiány kérdése. Ez az a kérdés, amelyik iszonyú nagy kínlódásokat okoz évek óta: hogy ho gyan lehet befolyásolni - ugye, annak két oldala van, kiadási és bevételi oldala. A bevételi oldal növekedésére törekedett az előző kormányzat éveken keresztül a járulékmértékek növelésével. És mi lett a következménye? Az a diszfunkció lett a következménye , hogy a járulékelkerülés technikái valami szenzációs módon virágzanak Magyarországon. A járulékfizetés elkerülésének a technikájáról igazán jó gazdasági jogászok fantasztikus tárházat tudnak felsorakoztatni.
