Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
1323 A legnagyobb problémát ebben a körben a szellemi tevékenység, a szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenység, a honoráriumok járulékkörbe és adókörbe való teljes beemelése okozza, és itt ez egy megfontolandó politikai dönt és kérdése. Ez önmagában egy kedvező elem is lehet akkor, amikor megoldaná az ágazatnak azt a problémáját, ami tartósan abból jelentkezik, hogy igazából a járulékrendszerbe be nem lépve nyugdíjjogosultságot nem szereznek, az ellátások esetlegessé válnak, é s egy komoly problémát okoznak ebben a körben akkor, amikor az aktív tevékenységet kényszerülnek abbahagyni. Ugyanakkor az is biztos, hogy ez egy speciálisan viselkedő társadalmi ágazat, megfelelő érdekérvényesíté si szempontokkal, s egy speciális réteg. S itt lenne egy ajánlatom vagy egy felvetésem, amit sürgősen kéne megfontolni, mielőtt még az szjatörvényt lezárnánk, hogy a bevételekből, a jövedelem megállapításánál a tételes elszámoláson kívül alkalmazott szabá lyon nem lehetnee enyhíteni. Míg általában vállalkozói körökben természetesen kell tudomásul venni adóbevallásokon a negatív eredményt, azaz a veszteséget, vagy a minimálisra csökkent eredményt, addig itt egy elég kis lehetősége van annak, hogy az ilyen s zellemi tevékenységet folytatók a valóban a jövedelemszerzés tekintetében felmerült költségeiket elszámoláson kívüli rendszerben automatikusan csökkenthessék, s ezt a terhelést egy kicsit befolyásolni tudják. A másik ilyen kérdés persze a járulékköteles pl afon emelése, ami szükséges volt, kevesen is vitatják, bár többen megjegyezték, hogy egy speciális körben nagyon érzékenyen érinti ennek a terhelése a jövedelemviszonyokat, amit figyelembe kell venni majd akkor, amikor az szjatábláról határozunk, és meg k ell nézni, hogy együtt hogyan hat az a arra jövedelmi körre, amikor az szjatáblában engedményeket teszünk, bizonyos jövedelemhez adócsökkentéseket, és ugyanebben a körben viszont a plafonemelés járulékbefizetési kötelezettséget termel. A másik: még így se m inflációkövető ez a plafon, és szükség volt arra, hogy a kifizetések is kövessék valamilyen módon az inflációt és értékelhetővé váljanak, hiszen a járulék elkerülésének egyik oka éppen az, hogyha azt érzi az állampolgár, hogy hiába fizetem be, akkor se k apok igazából érdemben vissza belőle azzal arányos nagyságrendű szolgáltatást akár táppénzben, akár nyugdíjban. A legélesebb vitát az új, adó jellegű egészségügyi hozzájárulás váltotta ki - ez a bizonyos 13 százalék, de legalább 4500 forint. A vita néhány sarokpontját emelném csak ki. Alkotmányossági aggályok és ellentmondások vannak véleményem szerint is abban, hogy egy állampolgári jogú egészségügyi ellátást hozunk létre, amihez befizetési kötelezettséget kötünk, de nem minden állampolgárra terjed ki ez a befizetési kötelezettség: a nyugdíjasra nem, a munkaügyi alapból finanszírozottra viszont igen. Nehezen védhető az a feltételezés, miszerint itt a kör meghatározásánál az volt a döntő szempont, hogy fizetnie kell mindenkinek, aki után nem közvetlenül a kö ltségvetés fizet, és nem kell fizetni azoknak, akik után valószínűleg csak a költségvetés fizethetné meg ezt a bizonyos egészségügyi hozzájárulást. Ez vitathatatlanul ellentmondásos helyzet, aminek a feloldására, úgy gondolom, törekedni kell. A másik: a mi nimális járulék speciálisan ágazati és területi, kisrégiós hatásainak az átgondolatlansága. A mellékletekben szereplő táblázatok az ágazati hatásokat valamelyest bemutatják, amennyiben jelzik, hogy egyes ágazatokban, illetve minden ágazatban a legalacsonya bb jövedelmi viszonyúakat, a 34 600 forint alattiakat érinti kedvezőtlenebbül a változás, nem őket személyükben, és ezt hangsúlyozni kell, hanem a munkáltatójukat, tehát nekik nem változik a befizetési kötelezettségük, de a munkáltatónak igen. Ez viszont e gyes területeken halmozottan hátrányos helyzetet teremthet, hiszen vannak olyan, a munkanélküliség által leginkább sújtott kistérségek, régiók, ahol a legalacsonyabbak a munkabérek, ez nyilvánvalóan természetes piaci folyamat, és itt terheljük rá a legnagy obb mértékben ezt a bizonyos befizetési kötelezettséget a legiskolázatlanabb, az érdekérvényesítésben legkevésbé részt venni tudó rétegre. (11.10) Ennek ezt az elemzését el kell végezni, mert ez, úgy gondolom, az előterjesztésből kimaradt.
