Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 15 (211. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
1321 Hornsugallta újab b Bokroscsomagot nemcsak elutasítja, hanem visszautasítja. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra következik dr. Kiss József úr, Magyar Szocialista Párt. Szólásra készül dr. Surján Lá szló úr, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót Kiss József úrnak. DR. KISS JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Időnként az ember könnyebb helyzetbe került, mint ahogy eredetileg gondolná, m ert Torgyán képviselőtársam hozzászólása után kormánypártiként sokkal több kedvező elemet találok ebben a három törvényjavaslatban, mint - mondjuk - tettem ezt volna az ő hozzászólása előtt. A társadalombiztosítás kérdéseivel kapcsolatos, a tisztelt Ház el őtt fekvő hét előterjesztés közül háromnak a tárgyalása kezdődött meg ma, és alapjában véve örülhetünk annak, hogy tegnap késő este - ugyan a mostaninál szűkebb körben - még a társadalombiztosítási alapok 1995. évi költségvetésének zárszámadását tárgyaltuk , és már kezünkben van az 1997es költségvetés tervezete. A három törvényjavaslat a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról, az egészségügyi hozzájárulásról és az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosításokról szóló előterjesztések - amik egyébként együtt 13 törvény kisebbnagyobb módosítását kezdeményezik - szorosan összefüggnek egymással, de nemcsak egymással, hanem az 1997es költségvetéssel és a tbalapok '97es költségvetés ével is. És hadd kezdjem innen képviselőtársaim, a társadalombiztosítási alapok 1997es költségvetésével. A járulékreform alapvető igénye pénzügyi, finanszírozási szempontokra vezethető vissza. És nemcsak járulékreformról van szó, hanem forrásreformról is - használjuk ezt a kifejezést, mivel finanszírozáson a társadalombiztosításban tevékenykedők az intézményi egyedi finanszírozást értik. A társadalombiztosítás 1997re benyújtott költségvetéséből kiderül, hogy 1996ról 1997re mintegy 200 milliárd forint tö bbletigény jelentkezik a társadalombiztosítási alapoknál. Ebből mintegy 100 milliárd forint a nyugdíjtöbblet, 5060 milliárd forint jelentkezik az egészségügyi ágazatban, és beépült a rendszerbe már korábban egy szintén 5060 milliárd forintnyi állandósult hiány. Ezt az 5060 milliárd forintos hiányt jól kalkulálhatjuk a rendszerben az előző évek hiányai alapján. 1991től 22, 30, 35, 40 és most az időszakos háromnegyed éves értékelés alapján 53 milliárd forint az alapok egyesített hiánya. Az már biztosan lá tható, hogyha még konkrét számot nehéz is mondani, hogy ez a számsor a hatos lottón már nem játszható meg. Én bízom abban, hogy az ötös lottóba azért még ez a bizonyos hiány tartósan bele fog férni. A járulékrendszer eddigi automatizmusa körülbelül - tehát ha változatlanul maradnának a feltételek, akkor - alapot adna egy 120 milliárd körüli, ekkora többletbevételre, amit az ágazatban el lehetne osztani, és az a bizonyos 80100 milliárd forintnyi hiány, ami még ezek után is fennáll, az igényekhez képest csak járulékreformmal rendezhető. Szerepet játszik persze a forrásreform a forrásátalakításban és ennek a szükségességében az is, hogy a központi költségvetés a társadalombiztosítási alapok felé nem képes növelni kiadásait, sőt, az az igény fogalmazódott meg a kormányelőterjesztésben és ezt megelőzően a kormányhatározatban is, hogy ez az elszámolás is nullszaldós egyenleggel záruljon, azaz, az alapok egyensúlyi állapota akár év közben, akár év végi konszolidációs beavatkozások nélkül is megvalósuljon. A költsé gvetésnek ne kelljen ilyen összegek felmerülésére sem év közben, sem az év végén számítani. A járulékreformra tehát mindenképpen szükség van, és lehet a forrásreform kiindulási alapja is a betervezett hiány megszüntetése, de elgondolkodtató és megfontoland ó a költségvetés nulla részvételének igénye a folyamatos finanszírozásban. (11.00)
