Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 14 (210. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
1280 Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Most viszont sorra kerül napirend utáni felszólalásként dr. Takács Péter képviselőtársunk, MDF. Megadom a szót. DR. TAKÁCS PÉTER (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1996. október 7én este üresen maradt egy szék Kasza László tévés műsorába n, a “Szó van róla” aktuálpolitikai kerekasztalbeszélgetés során. Az ÁPV Rt. felelős vezetői méltóságukon alulinak tartották, hogy bekapcsolódjanak egy, az ország lakosságát foglalkoztató vitába. Úgy cselekedtek, mintha az amerikai nagybácsitól kapott zse bpénzük elköltéséről érdeklődött volna az ország népe. Előtte is, utána is üresen maradt egy szék az alkotmányügyi bizottságban, ahol egy állampolgárt akartak megkérdezni, miként jutott a köztársaság vagyonából l milliárdot közelítő összeghez. Erre a kíván csiskodó beszélgetésre másokat is meghívtak, akiknek közük volt a bőven csurgó költségvetési csatorna magánzsebekbe vagy ki tudja hová irányításához. Az ÁPV Rt.től voltak a meghívottak, ezért hát megjelentek. Csak hát hirtelen amnéziába estek, szakértelmü k, alkotmányos érzékük hagyta őket cserben. A saját kérésükre elrendelt zárt ülésen sem gyógyult hirtelen támadt emlékezetkihagyásuk. A politikai életünk iránt érdeklődőknek nem kell nagyon megerőltetniük emlékezetüket, hogy ráébredjenek: példáért a némasá gra, az üresen hagyott székekre nem kell messzire visszakotorásznunk. 1993ban a rádió akkori elnökét idézte meg egy parlamenti bizottság. S bár az illető elment, de válaszok helyett a bizottságra csapta az ajtót. Zengték is a médiamanipulátorok, milyen he lyesen cselekedett. Holmi újsütetű, az alkotmányosdival játszadozó, a parlamenti demokratizmust tanulgató bizottságocska fogja megkérdezgetni egy költségvetésből élő intézmény elnökét? Mit képzelnek magukról ezek a társadalom bizalmából ilyenolyan arányba n megválasztott törvényhozók? Ha egy újságíró, egy pártoktól független politológus, avagy szakmájában, mondjuk, a jogban tudós professzor megkockáztatta hangot adni azon állításának, hogy talán az Országgyűlés bizottságaira csapkodott ajtó konfliktusba ker ülhet a demokrácia illemtanával, nyomban felhördült a humoristák, a médiamanipulátorok hada, vibráltak a képernyők, zengtek a hangszórók, magukat tévedhetetlennek deklaráló tekintélyek védték a rendiségnek ilyen csökevényeit. Nem tudom, észrevettéke tiszt elt képviselőtársaim, s az ország lakossága, hogy ezek a kérdésekre nem válaszolók, a székeket üresen hagyók régen is és most is, ugyanabból a politikai körből, ugyanabból a mozgalomból, ugyanabból a baráti körből toborzódtak s toborzódnak. Sem vétkükről, sem ártatlanságukról nem vagyok meggyőződve. Sem elítélni, sem felmenteni nem akarom őket. A konkrét ügy mindegyike, amiben megkérdezni, meghallgatni akarták őket, a bíróságra és a magyar társadalom egészére tartozik. Az viszont, hogy a meg nem nevezett sz emélyek üresen hagyták a számukra kijelölt székeket, ajtókat csapkodtak, és az alkotmány erejénél fogva feltett kérdéseket megválaszolatlanul hagyták, az már közügy. A miniszterelnök ügye, a köztársasági elnök ügye, az Alkotmánybíróság ügye, az Országgyűlé s ügye, a Legfőbb Ügyészség ügye, az egész társadalom ügye. Cselekedetükkel ugyanis a választók akaratából teremtett méltóságokat és intézményeket csúfolták meg, vették semmibe, és az adózókat köpték szembe. Visszahelyezték magukat a feudalizmusba. Nemcsak szóban, tettleg is bebizonyították, hogy ők fölötte állnak alkotmánynak, törvénynek, intézményeknek, országos méltóságoknak, fölötte az egész magyar társadalomnak. Ők az öntörvényű emberek, akik nemcsak maguknak, egy országnak is önhatalmúlag adnak szabál yokat. Az egészben a baj csak az, hogy közpénzekből, az adózók pénzéből, a költségvetésből és az ország vagyonából húzták és húzzák kevésnek nem mondható jövedelmüket és hasznukat. És még nagyobb baj, hogy tévében, rádióban, közszolgálati hírcsatornákon ők oktatnak bennünket, magyar állampolgárokat, demokráciára, aminek a szabályait, törvényeit, alkotmányunkat önmagukra nem
