Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 14 (210. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
1276 problémát jelenti az, hogy ebből igazából tényleg kevés hasznosul ezeknek a tapasztalataiból, bár az azért valószínűleg nem áll, hogyha az ÁSZ a jelentésében egy ügyet leír, és ha ezt ő olyan súlyúnak érzi, hogy ebben büntetőjog i felelősség kérdése fölmerül, akkor az ÁSZ az eddigi jelentéseiben is és korábban más ügyekben is kezdeményezte a büntetőjogi felelősségrevonást, ügyészi eljárás megindítását, és ebben az esetben is ezt tette volna, ha ezeket az ügyeket olyannak értékeli. Tisztelt Képviselőtársaim! Most néhány gondolatot engedjenek meg konkrétan a '95. évi LXXIII. törvényről, ami a társadalombiztosítási alapok 1995. évi második féléves költségvetéséről szólt. Persze nem ez volt a címe ennek a törvé nyjavaslatnak, de a tartalma mégiscsak ez volt, hiszen fél év már elmúlt, mire egyáltalán hatályba lépett a költségvetési törvény. Az általános vitát Akar László államtitkár úr által javasolt szellemben, tehát úgy értelmezve, hogy ennek a vitának ma tényle g az a célja, hogy jelesül pont a holnapi napon napirendre kerülő csomaghoz meg majd a '97es költségvetéshez nyújtson még korán tapasztalatokat. Néhány problémát ezzel kapcsolatban meg szeretnék jegyezni. Az első az, hogy önmagában problémát okozott ennek a költségvetésnek ilyen késői elfogadása, féléves csúszása, ami jó lenne, ha még egyszer nem fordulna elő. Másik probléma már önmagában abban volt, hogy egy papíron nullaszaldósra tervezett költségvetést fogadott el akkor a Ház. Nem árt a számokat még egy szer elmondani, mert két héttel ezelőtt hangzottak csak el, hogy ez 853,5 milliárd forintos egyenlegű költségvetés volt, amiből a bevétel csak 822,2re, míg a kiadás 862,7 milliárdra teljesült, volt tehát bevételelmaradás 31,3 milliárd és kiadási többlet 9 ,2 milliárd, így állt össze ez a 40,5 milliárdos hiány. Ebből 18,2 a nyugdíjbiztosítási ágazat és 22,3at az egészségbiztosítási ágazatnak sikerült összelapátolnia. Persze az igaz, hogy ez a szám, ez a negyven milliárdos szám elég jól illeszkedik egy valós zínűleg egy matematikai függvénnyel jól leírható számsorhoz, amely '91től mutatja a társadalombiztosítási alapok valós hiányát, ez a 22, 30, 35, 40, most tudunk egy háromnegyed éves számot az 53, meg kell még várni, hogy az év végére mi lesz, ez az idei v árható hiány. Ez egy elég érdekes függvényt mutat, és egy elriasztó függvényt mutat, amelyik beavatkozási kényszert jelez. Illuzórikus volte az elfogadáskor a költségvetés? Igen. Az elfogadás pillanatában már illuzórikus volt bizonyos elemeiben, és még in kább azzá vált, amikor a Bokroscsomagnak a társadalombiztosítást érintő elemeit az Alkotmánybíróság jogosan megakasztotta. Ennek a megakadása miatt nyilvánvalóvá vált, hogy nem tartható a null szaldós költségvetése a biztosítási alapoknak. Ezért itt enged jen meg, államtitkár úr, egy megjegyzést. Nagyon nehezen védhető az, amit elmondott az általános vita elején az expozéjában, hogy a kormánynak az volt a véleménye miután megállapodott az önkormányzatokkal, hogy nem terjeszt be pótköltségvetést. Törvényessé gi szempontból ez az álláspont nagyon nehezen védhető, míg politikailag tökéletesen tudomásul tudom venni, mi több még gazdasági érvek is felsorakoztathatók amellett, hogy egy éppen hogy hatályba lépett költségvetés után két hónappal az ágazatot teheti tön kre újra, ha megint minden egyes témája felnyílik, minden egyes költségvetési hely úgymond záródik azért, mert éppen új pótköltségvetés van a Ház előtt. Így valóban végképp nem lehet gazdálkodni, és nem lehet gazdálkodási fegyelmet elvárni. Csak egy gesztu sértékű és jobb megoldás lett volna, hogyha miután a kormány megállapodik az önkormányzatokkal akkor, bár látva, hogy önmagában a Bokroscsomag okozott, vagy annak a be nem lépő elemei 12 milliárdos hiányt és 5 milliárddal benne volt a kormány a gyógyszerá remelés - egyébként indokolt és társadalmilag védhető - elhalasztásában, akkor ez már önmagában nagyobb összeg annál, mint amit a törvény előír a pótköltségvetés beterjesztéséhez. És mivel van a kormánynak egy elég tisztességes parlamenti többsége, mi töb b az ellenzéknek is van józan belátása, meg lehetett volna kísérelni a törvény alóli eseti felmentés kérését a parlamenttől. Persze erre azért olyan sok időnk nincs, hogy ilyenekkel is foglalkozzunk, de hátha egy más típusú gondolkodásmódot tükrözne egy il yen ellátás. Az államtitkár úr úgy elemezte, és én elfogadom ezeket a számokat - bár, mert nem egészen ugyanaz jön ki belőle, hogyha összeadjuk, mint amit az előbb elmondtam , hogy az
