Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 14 (210. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZABÓ IVÁN (MDNP):
1205 Az ülés megnyitása Az Országgyűlés őszi ülésszakának 13. ülésnapja 1996. október 14én, hétfőn (15.00 óra - Elnök: dr. Gál Zoltán Jegyzők: Boros László és Tóth István) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megkérem képviselőtársaimat, foglalják el a helyüket, megkezdjük a mai munkánkat. Tisztelettel köszöntöm jelen lévő képviselőtársaimat, s mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánka t. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 13. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és Tóth István jegyző képviselőtársaim lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Gál Zo ltán) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Szabó Iván frakcióvezető úr, MDNP. Megadom a szót. DR. SZABÓ IVÁN (MDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtá rsaim! Mindenkinek megvan a maga keresztje - mondja a magyar népi bölcsesség; és mindenkinek a maga keresztje tűnik a legnehezebbnek, tehetjük hozzá. Társadalmunk nem minden alap nélkül néha indulatosan kéri számon a világon, hogy érzéketlen a mi gondjaink , keresztjeink iránt. Mert úgy érezzük 1956os forradalmunk és szabadságharcunk okán is - melynek egyébként jövő héten ünnepeljük 40. évfordulóját , de 1990. évi rendszerváltoztatásunk alapján is több megértésre, nagyobb szolidaritásra tarthattunk volna s zámot, mint amennyi osztályrészünkül jutott. Önnön bajaink és sérelmeink közepette éppen október 23. előestéjén nem feledkezhetünk meg azokról, akiknek még nem adatott meg a nemzeti szuverenitás élménye, a politikai, a vallási és az emberi jogok gyakorlásá nak elvi lehetősége sem. Egy nagy, sajátos kultúrájú országról - Tibetről - és annak népéről beszélek, abból az alkalomból, hogy nemzeti ünnepünket követő napokban hazánkba látogat a tibeti emigráció vezéralakja, a Nobelbékedíjjal kitüntetett 14. dalai lá ma. Több mint másfél évszázad telt el azóta, hogy Erdély szülötte, Kőrösi Csoma Sándor az első tibeti szótár összeállításával hozzáférhetővé tette a világ számára a páratlan tibeti kultúra rejtett titkait. És nem egészen ötven év telt el azóta, hogy a kína i kommunista hatalom inváziós csapatai megszállták Tibetet, széthordva évszázados kincseit, máglyán elégetve kolostori könyvtárait, az iskolákként, sőt egyetemként működő 6259 kolostorból 8 kivételével valamennyit lerombolva - közöttük évezredes műemlékeke t , és amikor nem sokkal a mi októberi forradalmunk után, 1959. március 15én a nép nem bírta tovább az elnyomást, nemzeti felkeléssel próbálta meg felszabadítani önmagát, az 1960 októberéig tartó megtorlások során a kínaiak 87 ezer embert öltek meg. A me gszállók iszonyatos nyomorban tartják a tibeti őslakosságot, melynek éves egy főre jutó átlagos nemzeti jövedelme 80 dollár körül mozog. Hasonlítsuk ezt össze a mi több mint 6000 dolláros egy főre jutó nemzeti jövedelmünkkel - és képet alkothatunk arról, m i folyik Tibetben. Nem maradhatunk némák, nem dughatjuk a fejünket a homokba, mert bizonyos gazdasági érdekeink - úgymond - józanságra intenek a Kínai Népköztársasággal kapcsolatban. A Néppárt úgy ítéli meg, hogy az erkölcsi kötelessége, a szolidaritás lel kiismereti parancsa nem rendelhető alá üzleti
