Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
1200 maradt hegyeket? Beszélte nekik valaki a Kárpátokról, a Székelyföldről, a kirekesztettek szenvedéseiről, e lődeink hősi helytállásáról, a megszállók rabigáiról, a negyven év mármár ködös múltba vesző szörnyűségeiről? A mártírokról, akikről még megemlékezni sem volt szabad, akiknek a legelemibb emberi kegyelet sem jutott halálukban osztályrészül? Elmondtae val aki nekik, hogy mindaz, amit történelemként tanítottak számukra, az az engelsi hamis tudat eszméje, a megtévesztés ideológiája volt, az osztályharc rafinált szempontjainak érvényesítését szolgálta? Átgázolt rajtunk a történelem, és a század pedig különösen megosztott és kifosztott valamennyiünket. Elvitte történelmünket, hősi múltunkat, elragadta országunk kétharmadát, és végezetül a negyven év pedig elvette hitünket. Kilúgozta nemzeti tudatunkat, vallási világunkat szétverték, a társadalmat hitehagyottá, e rkölcs nélküli beteggé tették. Válságba kerültek ezeréves keresztényi értékeink, a családok, az ön- és társadalompusztító szenvedélybetegségekben dobogós helyre kerültünk. Mindent eláraszt a bűn, a szenny, a prostitúció. Mindennaposak a politikusi szószegé sek. Csak a mának élés, a túlélésre való átállás a jellemző. Katasztrofálisan romló egészségi állapotú, egyre fogyó nemzetté váltunk. Társadalmunkban megjelent a félelem. Zuhanórepülésben vagyunk, és mindaddig úgy is maradunk, ameddig nem teremtjük meg egy éni és nemzeti szinten egyaránt itt, belül harmóniánkat. Folytathatnám az elégedetlenség okait. Nagy és jogos a kisvállalkozók, az újrakezdők körében is a zúgolódás a magas hitelkamatok miatt. A társadalom széles rétegeiben sincs általános megértés aziránt , hogy lassan bontakozik ki az igazságos társadalmi rend, a sok elkövetett embertelenségnek, anyagi és erkölcsi kártételnek, az itt hagyott óriási államadósságnak nincs felelőse, és a jelenlegi kormány is csak az előző kormány örökségével foglalkozik. Vajo n ennek a kormánynak az örökségével mi lesz? A kérdések jogosak. Érthető a sokszor közönyt kiváltó elkeseredés is. A személyes élettapasztalat a valóságnak csupán egyik síkja, és a társadalom nem kap rendszeres és megbízható tájékoztatást az okok és okozat ok összefüggéséről, arról, hogy miért nem lehet a problémákat gyorsabban megoldani. (14.10) Ráadásul az elégedetlen közhangulatot igyekeznek ígéretekkel félrevezetni a vezető politikusok. Azt a benyomást igyekeznek kelteni, hogy a koalíciós kormány és az Országgyűlés, jóllehet mindkettő a társadalmi elváráshoz mérten ugyan lassan, a valóságban rekordokat döntve alkotja a kibontakozást elősegítő törvények sorozatát, a gyorsasággal járó természetes hátrányokkal és problémákkal együtt. Egészen másként fest az ország helyzete, ha a nyugati közvéleményt hallgatjuk. Amire a kormány igen büszke, csak az a baj, hogy a hazai körülményekkel nincs teljesen tisztában. A kormányok, gazdasági vezetők és pénzintézetek úgy ítélik meg külföldön, hogy Közép- és KeletEurópa térségei, országai közül Magyarország nem a legrosszabb helyen van. A többpártrendszeren alapuló alkotmányos demokrácia s a szociális piacgazdaság megvalósítása útján jár. Növekszik állítólag nemzetközi hitelképességünk. Természetesen több segítséget is ka phatnánk, és hatékonyabb lehetne elosztásuk. A kisvállalkozók és önállósuló mezőgazdasági termelők, újjáalakuló szövetkezetek számára elfogadhatatlan az a hitelkamat, amelyet a bankok kínálnak: és hogyan álljanak ezek lábra? Gyötrő gondok ezek a külföld el ismerő véleménye mellett. Hol tart tehát a rendszerváltozás, az új magyar demokrácia kibontakozása? A személyes helyzetből, a szorongató élményekből táplálkozó társadalmi kritika jogosult, de a magyar valóságnak csak az egyik oldalá t mutatja. Politikai kiszolgáltatottság, diktatúra után egy új, valóban demokratikus politikai, társadalmi és gazdasági rendszer kialakításához nem elegendő néhány esztendő. Legalább egy nemzedéknyi időt igényel azoknak a szellemi, erkölcsi, társadalmi ala poknak az aktiválása, amelyek lehetővé teszik az általános, demokratikus tudatvilág, az önálló és személyes felelősségvállalás képességeinek kialakulását és a közéleti gyakorlat megszilárdulását,
