Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP):
1198 Szükség van - mondja az ajánlás - új és hatékony szociá lpolitikára, ezt azonban már nemcsak az államnak kell megoldania, nem kizárólag a kormány feladata a szociálpolitika kialakítása. Fontos szerepe van a dokumentum szerint a szakszervezeteknek, a munkaadói szervezeteknek, a helyi közösségeknek, az egyházakna k és más társadalmi szervezeteknek. Nagy örömmel tapasztaltam - noha társtettese is voltam természetesen az anyagnak , hogy elfogadtatott a szociális demokrácia kifejezés mint olyan cél, amelyet Európában szeretnénk elérni, pártállásra való tekintet nélkü l. A munka jellegét a tudományostechnikai fejlődés sok tekintetben megváltoztatta, a sokat emlegetett globalizáció is fontos kihívásként jelentkezik, de az ajánlás szerint, és ilyen értelemben az európai politikai erők szerint, legalábbis akik képviseltet ik magukat a közgyűlésben, a munkáknak és a foglalkoztatottságnak továbbra is a társadalmi integráció egyik legfontosabb részének kell lennie. A sokat emlegetett GDP önmagában nem elég, fogalmaz az ajánlás, olyan mérőszámokkal, olyan fogalmakkal kell dolgo znunk, amelyek az adott ország oktatási, egészségügyi és szociális helyzetét is figyelembe veszi, hiszen az élet mennyisége nem kizárólag a megtermelt javakon múlik. Azt is megfogalmazza a dokumentum, hogy nem az egyenlőtlenség és a társadalmi kirekesztés rendszerét akarjuk, új társadalmi szerződésre van szükség minden európai társadalmon belül. (14.00) Ezek szép általánosságnak hathatnak tisztel képviselőtársaim számára, szerencsére ezen túlmenően az ajánlás konkrét feladatokat is megfogalmaz. Kimondja, ho gy új foglalkoztatáspolitikára van szükség, aktív foglalkoztatáspolitikára, nem csak és kizárólag a piac úgymond jótékony erőitől kell várni új munkahelyek teremtését. A társadalomnak, az államnak, a helyi önkormányzatoknak fontos feladatuk olyan szolgálta tások kiépítése, amely szolgáltatások munkahelyet jelentenek az eddigi munkanélkülieknek, ugyanakkor pedig valamilyen fajta társadalmi szolgáltatást jelentenek azoknak, akik azt igénybe veszik. Az idősek és a beteg emberek otthoni gondozása, a helyi üzemek ben folytatott munka, a közművek felújítása, a kiemelten és hangsúlyosan környezetvédelmi projektek kiépítése nagyonnagyon sok munkahelyet teremthet a munkanélküliek számára. Ezt általunk közhasznú munkának nevezik; ezt a fajta közhasznú munkát kellene ál talánossá tenni és kiterjeszteni. Hozzátéve persze, hogy ne csak söprögetést jelentsen a közhasznú munka, hanem a szó legszélesebb értelmében környezetvédelmi, társadalompolitikai, idősek gondozását, kulturális célokat szolgáló szolgáltatást. Sokat vitatko znak a rugalmas munkaidő fogalmán. Bizonyos, hogy a rövidített heti munkaidő, vagy egy hosszabb éves szabadság, vagy bizonyos szakmákban több évente egy szabad év lehetőséget teremtene új munkahelyek teremtésére azáltal, hogy a rugalmas munkaidő révén több lehetőség keletkezne. A dokumentum külön a közmunkák között említi a Kelet- és NyugatEurópa közti közlekedési hálózat fejlesztését, amely bizonyosan rengeteg munkaerőt kötne le, és természetesen elsősorban a keletközépeurópai országok számára lenne has znos. Noha nem kifejezetten szociálpolitikai téma, hangsúlyosan említi a dokumentum a környezetvédelmi adót, a környezetvédelmi károkért fizetendő adót, amely a munkajövedelmek utáni adózást bizonyos értelemben kiválthatja, és hogyha kevesebb a munka, a jö vedelem után járó adó, akkor nyilván több munkahelyet is lehet létrehozni. Alapvető gondolata a dokumentumnak, hogy a szociális, a környezetvédelmi és a gazdasági érdekeket össze kell kapcsolni, és nem érti senki, hogy mondjuk a szociálpolitikai gondokat a környezetvédelem vagy a gazdaság problémái nélkül orvosolni lehetne. Ismét szó szerint idézek egy minket érintő mondatot: "Közép- és KeletEurópa átalakuló országait bátorítani és segíteni kell abban, hogy szociálpolitikájuk reformja közepette is garantál ják az alapvető szociális értékek érvényesülését." Gondolom, mindannyian egyetértünk ezzel az ajánlással, legalábbis elméletileg; a gyakorlati megvalósítása persze kormányoldalon nehezebb. Kimondja az ajánlás, hogy az Európa Tanács minden tagországának szo ciális költségvetése legalább 1 százalékát kísérleti jellegű munkaerőpiaci projektek kialakítására kell fordítani, értve ez
