Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
1174 Az a fiskális szemlélet pedig, amely úgy véli, hogy az állampolgároknál lév ő jövedelmek valójában a költségvetés tulajdonát képezik, és csak időleges pénzbeni használatra engedi át ezeket a jövedelmeket a pénzügyi kormányzat, mélyen cinikus. A személyi jövedelemadórendszer alapvető méltánytalanságát a hétköznapi élet tényei is i gazolják. Pártunk egy társadalomkutató intézet bevonásával számításokat, tanulmányokat készíttetett egy családi típusú adórendszer bevezetésének a lehetőségéről. E számításokból teljesen nyilvánvaló, hogy az adózók közül azokat kezeli igazán méltánytalanul a kormány által benyújtott adórendszer, akik több gyermeket tartanak el. Így például míg a benyújtott adótervezetben egy átlagos, gyermektelen adófizető háztartás átlagos adórátája 11,9 százalék, addig egy háromgyermekes, átlagos család átlagos adóterhelé se 17,4 százalék. A fenti számok jól mutatják azt, hogy a gyermekes háztartásokat a jelenlegi adórendszer csapdahelyzetbe kényszeríti. A gyermekek eltartása érdekében egyre több jövedelemre kell vagy kellene szert tenni, amelynek egyre nagyobb hányadát von ja el tőlük a költségvetés. Így például míg ez a hányad egy átlagos, háromgyermekes adófizető háztartás esetén 13,45 százalék volt 1994ben, ez az összeg 1997re a kormány tervezete szerint a már említett 17,4 százalékra nőne, azaz míg a példaként idézett háromgyermekes család átlagos adóterhe átlagosan 4 százalékkal nő, az átlagos gyermektelen háztartás adóterhe csupán 2 százalékkal fog nőni 1994 és 1997 között. A fenti tény világosan mutatja, hogy a jelenlegi kormányzat cinikus módon a terhek nagyobb rész ét a gyermekes háztartásokra, így a gyermekekre helyezi. Holott mindannyiunk számára ismeretes az a tény, hogy az elmúlt évek terheinek döntő részét a gyermekekkel, a jövő generációjával fizettette meg a kormányzat. A vizsgálatok szerint ma a hat év alatti gyermekek több mint 40 százaléka szegénynek tekinthető. Ez a folyamat az utóbbi két évben jelentősen felgyorsult. Elég, ha itt csak a Bokroscsomagra vagy a tandíjrendeletre utalok. Úgy véljük, ez a folyamat nem valamifajta történelmi fátum, hanem a kormá ny tudatos politikájának az eredménye. Éppen ezért minden lehetséges eszközzel meg kell állítani a gyermekek elszegényedését, fel kell hagyni a gyermekek kirablásával. A gyermekek helyzetének a javítása elemi, morális kötelezettségünk. Másfelől a társadalo m józan érdeke is ezt diktálja, hiszen a jelenlegi demográfiai krízis hamarosan a társadalombiztosítási rendszerek összeomlásához fog vezetni. A növekvő számú, jól képzett új generáció megszületése mindannyiunk közös érdeke, miniszterelnök úr sokszor szokt a mondani, közös nemzeti érdekünk. A mindenkori pénzügyi kormányzat szokásos érve persze az, hogy nem szabad a szociálpolitikát és az adórendszert összekeverni. Mint erre már fentebb utaltam, ez elméletileg is tarthatatlan, és a nemzetközi gyakorlat sem tá masztja alá. Így például 1990ben a 23 OECDtagállamból 22 valamilyen formában figyelembe vette és veszi az eltartott gyermekeket és a házastársat. Föltételezem, hogy államtitkár úr ezt ismeri. A másik érv az, hogy nincs rá forrás. Ez az érv sem helytálló. Az 1997. évre tervezett adórendszer mellett egy családi típusú adórendszer három- és többgyermekes családokra mintegy 13 milliárd forint eltérést okozna a költségvetés bevételi oldalán. Ezt például - anélkül, hogy most cinikus akarnék lenni - összevetem a Budapest Bank ügyletével, még mindig jóval kevesebb. Joggal felmerül tehát bennünk, hogy a kormányzat a gyermekek kirablásával óhajtja zavaros pénzügyi ügyleteit finanszírozni. Összefoglalva: a Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, hogy a kormány által b enyújtott adótervezet a gyermekek elszegényedésének folyamatát nem akadályozza meg, sőt tovább erősíti. Két év alatt valóban alapjaiban rendült meg a családok helyzete, a kormánynak ma sincs családpolitikája, csupán szociálpolitikai elvonások vannak reform ok mögé bújtatva, számok, számok, számok, és mögöttük mára elveszett az ember és a gyermek. Nem fogadjuk el azt a szemléletet sem, hogy a gyermektámogatás szociális segéllyé degradálódjon, amellyel szociálliberális kormányunk a meg nem született és megszül etett gyermekek
