Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
1146 akkor nem fog tudni működni, mert a szereplőknek meg kell tanulniuk a jogszabályt ahhoz, hogy azt alkalmazni vagy a maguk életében használ ni tudják. A kormány pedig erősen számol azzal, hogy békésen elfogadja az állampolgár ezt az előterjesztést, ugyanis gyenge csírák, úgymond kedvező előjelek - bár mondom gyengék - vannak a tervezetben, és ezzel próbálja a kormány a nagy békákat lenyeletni az állampolgárral. Sajnos azt kell mondanom, hogy végiggondolatlan a koncepció és ez meglátszik minden egyes paragrafusán. Mellőzi az egységes elvet, mellőzi a célt. Cél nélkül pedig nagyon nehéz politikát csinálni. Most jön elő az a tétel - ami már elhang zott ebben a Házban , hogy nemcsak az a fontos, hogy egy kormány mit csinál, hanem az is, mit akar csinálni, hova akar eljutni. Hát az, hogy ez a kormány hová akar eljutni sajnos, ebből a tervezetből nem derül ki. Azt kell mondanom, hogy az előttünk fekvő személyi jövedelemadótörvénytervezet elmulasztott egy lehetőséget arra vonatkozóan, hogy kitapinthatók legyenek ezek a célok és ezt az állampolgár mint hosszú távú célt, el tudja fogadni. Itt elsősorban a pénz behajtása a cél és ezt nem is titkolja a ter vezet. A Magyar Demokrata Fórumnak nemcsak az a fontos, hogy ebben a tervezetben mi van benne, mihez nyúlt hozzá a kormány, hanem legalább annyira fontos az, ami kimaradt belőle. Mik azok, amik kimaradtak ebből a tervezetből, és kedves képviselőtársaim lát ni fogják, hogy ezek legalább annyira fontosak. Vegyük néhány pontját, néhány paragrafusát a törvénytervezetnek részletesen, mert idő hiányában az egészre nem kerülhet sor, bizonyos részeit képviselőtársaim fogják majd kifejteni. Vitathatatlan, a törvényte rvezet legjelentősebb része az, amiről ott legtöbb szó is esett, a mezőgazdasági kistermelés adóztatása, vagy az adóztatás elképzelése, pontosabban - ahogy a kormány fogalmazott , a mezőgazdasági kistermelők arra kényszerítése, hogy adóbevallást készítsen ek. Nagyon jelentős körről van szó, itt elhangzott: 2,5 millió főt jelöl meg a kormány, akit érint ez a tervezet, és 1,3 millió az érintett gazdaságok száma. Tehát ennyi őstermelői igazolvány kiadásával tessék számolni, legalább ennyi adóbevallással az APE Hnél, és tessék végiggondolni - tegnap már a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményeként elmondtam, hogy ez mit jelent , hogy fog ezzel megbirkózni a hivatal, azt már nem is kérdezem, hogy mit érez a kistermelő egy ilyen végiggondolatlan elképzelés láttán. (10.00) Az az érvelés pediglen, miszerint a tervezet nem azt célozza meg, hogy a mezőgazdasági kistermelő adót fizessen, mert végül is kedvezményekben visszakapja azt az adóbefizetési kötelességet (sic!) , amit itt a kormány megvillant, hanem elsőso rban az, hogy a kistermelő adóbevallást készítsen, és ezzel gyakorlatilag számlaadásra kényszerítse a szolgáltatót, a beszállítót, a kereskedőt. Érdekes párhuzam állítható fel ugyanis azzal, hogy a családiházépítésnél a kormány eltörölte az áfavisszaigén ylés lehetőségét, pontosan azt a célt bekkelte ki, amit itt megcéloz. Gondolják csak végig, aki családi házat épít, nincs érdekelve abba hogy számlát kérjen, elsősorban ezért, meg aztán az árengedményért, amit a forgalmazó ad neki, ha nem kér számlát, nem is kér számlát. Ilyen formán megnyílik az út a gyártól - téglagyártól, cementgyártól - a kereskedőn át az építőig, számla, adófizetés nélkül. Tehát ez egy kicsit, hogy finoman fogalmazzak, sántít. Ha kedve volna az embernek, akkor mosolyra húzná a száját annak hallatán, amit itt az előterjesztésben is hallottunk, hogy: de a kormány nem tervezi a saját fogyasztás adóztatást. Ez azt jelenti, hogy nem kell félnünk attól, hogy esetleg valakik ellenőrzik , hogy mennyi barackot evett a gyerek, vagy hány tyúk vagy disznó van, és ilyen formán, ha jól hallom, egyelőre Pelikán elvtársnak se kell félnie, hogy Virág elvtárs látogatást tesz nála, még akkor se, ha annak a bizonyos állatnak meg kell halnia, bár tudj uk az élet most sem habostorta. Tehát ez nem érvrendszer, elnézést kérek a humoros kitérőért. (Bekiabálás a kormánypárti sorokból: Ez humor!) Tisztelt képviselőtársaim, ez valóság volt, ez nem humor, önök legalább annyira emlékezhetnek rá, mint én.
