Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KATONA TAMÁS (MDNP):
958 Egyik sereghajtója vagyok ennek a vitának, és ez nagyon stílszerű, hisz' annak idején, '92 májusában én kezdtem el Teodor Melescanuval az al apszerződésre vonatkozó tárgyalásokat. Meg kell mondani, kitűnően felkészült diplomatát ismertem meg benne - vitte is valamire. Előbb külügyminiszter lett, most pedig annál is több, most Iliescu elnök kampányfőnöke. (20.20) Az én személyem előtt, bevallom, azért nem ez az alapszerződés lebegett, hanem egy olyasféle, mint a németfrancia megbékélés, ahol egy hosszú listán fel kellene sorolni mindkét félnek valós és vélt sérelmeit. Mert ha ezeket a listákat egymás mellé tesszük, rögtön kiderül, hogy automatik usan számos dolog tévedésen, félreértésen alapul, és egyszer csak - bármily hosszú ez a lista , ahogy a németek és a franciák, a végére lehet jutni. Tudniillik Magyarországnak és Romániának elemi érdeke, hogy ez a megbékélés létrejöjjön, ahogy Németország nak és Franciaországnak is. Ne felejtsük el, hogy az a század egyik legnagyobb erdélyi, sőt európai közéleti férfiúja, akinek nemrég volt születésének századik évfordulója: Márton Áron gyulafehérvári püspök, azt mondta a bíróság előtt, hogy akkor is a magy arromán megbékélést kívánom szolgálni, ha ezért börtön jár. És börtön járt érte. De ő mondta azt is, hogy a kompromisszum nem azt jelenti, hogy csak az egyik fél enged. Ha volt a kormányon nyugati részről valamiféle nyomás, úgy érzem, hogy a kormány saját retorikájának köszönhette ezt a nyomást, hiszen a kormány hivatalba lépésekor elmondta, hogy a szamár nacionalista MDFkormány után ez a kormány a történelmi megbékélést a szomszédos országokkal, az alapszerződéseket létre fogja hozni. A nyugati politika nem nagyon törődött a térséggel. A jugoszláv tragédia bizonyítja, hogy mennyire nem törődött a térséggel, hiszen azt meg lehetett volna akadályozni. Nem akadályozták meg. Ezt a készen vett igazságot, mint a Memnónszobor visszhangozták, és a kormány a sajá t szövegével találta szembe magát, és rákényszerítették bizonyos dolgokra. A második kormányzati hiba, amit megemlítenék az, hogy a magyarmagyar csúcstalálkozó után, amelyik talán az önérzet vagy az önérzeteskedés pillanata volt, nagyon hirtelen jött a ka pituláció és a pálfordulás. A lemondás, a nyugati politika meggyőzéséről: kétszer is elhangzott Martens belga miniszterelnöknek, az EUCD mostani elnökének a neve - tessék elolvasni, néhány nappal ezelőtt a Magyar Nemzetnek mit nyilatkozott a kisebbségi kér dések megoldatlanságában rejlő veszélyekről. Hiszen ez most a biztonságpolitikának az egyik legfőbb veszélyforrása a mi térségünkben. Ami a lábjegyzetet illeti. Attól félek, hogy ez Meiar miniszterelnök úr utólagos igazolása, mert ebben a lábjegyzetben az van benne, amit akkor hitetlenkedő nevetéssel vettünk tudomásul, hogy valaki kommentált egy szerződést. Most pedig körülbelül hasonlót mondunk el. Attól félek, kormányzati hiba az időzítés, az tehát, hogy ezt mindenáron még a jelenlegi román kormánnyal kel l aláírni, mindenáron a jelenlegi román parlamenttel két hónappal a választások előtt kell ratifikáltatni. Nem hiszem, hogy ez okos dolog, és valóban azt a látszatot kelti, hogy ezáltal a kormány megsegíti - az egyik szocialista a másik posztkommunistának - a választási kampányát, és lehet, tisztelt miniszter úr, hogy volt itt az ellenzéki felszólalásokban olyan, amelyik olyan volt, mint egy választási kampánybeszéd, de az legalább magyar választási kampánybeszéd volt, ez meg román. (Derültség és taps az el lenzék padsoraiban.) Úgy érzem, hogy ez az a sietség, amit Arany János a Hamletben úgy fordított, hogy "Vérnászi ágyba így sietnie nem indokolt". (Derültség.) A tisztelt külügyminiszter úr nemrég egy mondatomat hamisan idé zve engem annak idején hatalmi vagy kormányzati arrogancia gyakorlásával vádolt meg. Tisztelt Miniszter Úr! Attól félek, hogy ön maga is találkozott most ilyen arroganciával, gondolok a magyarmagyar csúcstalálkozóra, amelyen miniszterelnök úr igen kevés i dőt töltött. Több időt töltött ott Szekeres Imre frakcióvezető úr, akinek egy kormánypárti hetilap idézte
