Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KERESZTES SÁNDOR (KDNP):
948 számunkra. Ha most azt nézzük, hogy ez a szerződéstervezet, amely előttünk van, szolgáljae ezt a célt. Itt már elhangzott nagyon sokszor az, hogy nem, megemlítve némely pozitív vonatkozásait is. A II. világh áború után Európa két részre szakadt. A nyugati részen megindult egy fejlődés, amely ma már mintává vált mindnyájunk számára. Ez egyidejűleg szolgálta az emberi méltóság biztosítását szolgáló emberi jogokat. A szubszidiaritás érvényesült akkor, amikor az á llamok tulajdonképpen az önigazgatás kereteivé váltak, és a szolidaritás pedig akkor, amikor ezekben az államokban az egyenlőtlenség kiegyenlítését célozták, és ugyanakkor a nemzetek között az államok közötti szolidáris problémáknak, a szolidarizmus alapjá n való megoldását. Keleten, térségünkben egész más volt a fejlődés, hiszen a jaltai egyezmény a szovjet birodalom érdekszférájába sorolta ezeket az itt élő államokat és népeket. Itt egy fegyelem valósult meg, egy birodalom kiépítése, és az itt lévő államok nak nem volt önálló külpolitikája. A külpolitika tulajdonképpen nem állt másból, mint a Szovjetunió külpolitikájának az átcsomagolása. És az egyes államok ezt az átcsomagolt szovjet érdekeket, birodalmi érdekeket szolgáló külpolitikát sajátjukként próbáltá k bemutatni a nemzetközi szervezetek előtt. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy az ez idő alatt kitermelődött - bocsánat ezért a csúnya kifejezésért - diplomáciai kar, amely nagy része, a profi diplomaták, a képzésüket a Szovjetunióban nyerték, ezt tették magukévá, és kialakult egy szervilis magatartás az irányításban, egészen a legutóbbi időkig, amelyre talán következtethetünk Szűrös Mátyás kijelentéséből is. A magyar külügyi vezetés mindig követte és végrehajtotta a moszkvai irányítást. Ez a diplomatákban kialakult alkalmazkodás az egész magyar külpolitikára van, kialakult egy alkalmazkodó politikai gyakorlatot, amiben mindig azt nézték, hogy mi az elvárás, és azt hogy lehet valahogy úgy csomagolni, mintha egy önálló valami lenne. Most engem nagyon meglepe tt, meg kell mondanom - sajnálom, hogy nincs itt most a miniszterelnök úr , mikor az idei nagyköveti értekezleten bejelentette azt a nagyköveteknek, hogy ez alatt a kormány alatt most újra a karrierdiplomaták kerültek pozícióba, tehát a hozzáértő emberek, és azok intézik a magyar külügyeket. Megfeledkezett arról, hogy most egy kormányváltozás volt, de '90ben rendszerváltozás volt. És érthető, hogy az akkori magyar kormány olyan hiteles személyeket igyekezett kulcshelyekre küldeni, akiknek a személye egybe n bizonyította azt, hogy itt valami más élet indul el az országban, mint ami eddig volt. És ha talán nyelvtudásban, bizonyos protokolláris ismeretekben hiányos is volt a képzésük, de azért eleget tettek a megbízatásuknak. Nem mondom azt természetesen - nem kívánok általánosítani , hogy minden régi diplomata ilyen volt, ennyire szervilis volt, mert hiszen nagyon sokan, amikor a reformmozgalom már megindult, magukévá tették annak a célkitűzéseit, és azt állomáshelyeiken képviselték is. Én is ismertem ilyenek et, de félek, amikor most az alapszerződéseket divattá tettük - elnézést kérek ezért a szóért , valahogy azt hisszük, hogy ez egy olyan eszköz, amely feltétlenül nélkülözhetetlen és szükséges érdekeink érvényre juttatására, én azt hiszem, hogy téves úton járunk. És különösen akkor járunk téves úton, hogyha a diplomatáink és maga a külügyminiszter úr és a külügyminisztérium az alkalmazkodástól indíttatva szinte előre azt mérlegeli, hogy milyen elvárás lehet azok részéről, akiktől döntés függ, hogy ezt a biz onyos integrációs külpolitikai célt mikor és hogyan fogjuk elérni. (19.30) Ahelyett, hogy egységesnek tekintik a nemzeti külpolitikánkat, s felvállalják az ütközéseket, igyekezzenek meggyőzni azokat a tényezőket, akiket illet, hogy a mi célkitűzéseink, a m ostaniak, egybeesnek, szinkronban vannak a mostani nemzetközi politikai filozófiával, mert hiszen mi ma már rég nem nemzetállamban gondolkozunk, hanem akkor, amikor az egész Kárpátmedence magyarságát szeretnénk integrálni egy ilyen - előbb már említett - európai struktúrába, akkor tulajdonképpen egy igazi európai, egységes megoldásra törekszünk, nem pedig csupán látszatmegoldásra.
