Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP):
938 Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégeink! Engedjék meg, hogy néhány olyan dologról beszéljek, ami még n em hangzott el. Aztán néhány olyan dologgal kapcsolatban mondhassak el néhány mondatot, ami elhangzott. Ami az elmúlt hetekben nagyon sok vitát váltott ki, és az elmúlt órákban is foglalkoztak vele képviselőtársaim, a kollektív jogok kérdéséről szeretnék n éhány gondolatot megosztani önökkel. Többen állították, hogy a magyar külpolitika alapvető értékeket adott föl, amikor a lábjegyzetet elfogadta. A sokat vitatott lábjegyzet egy tényt állapított meg, azt, hogy az 1201es ajánlás tartalmilag nem kollektív jo gokat biztosít. Tény, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése számára készített első szövegváltozatban a nemzeti kisebbségek jogait rögzítette, később azonban ez nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozott. Az 1201es ajánlás 12. cikke lye kivételével - amely nem norma jellegű, hanem csupán a végrehajtásra vonatkozik - a dokumentum még csak nem is utal a kollektív jogokra. (18.30) A kollektív jogokhoz való viszony rendkívül ambivalens ma Európában és a világban. Té ny, hogy az európai kodifikálás során az európai dokumentumok nem tartalmaznak expressis verbis kollektív jogokat. Hiszen kollektív jogok ott is vannak Európában, ahol azokat jogilag nem deklarálják vagy politikailag vitatják, például a munkajog terén. Az Európai Államok Közössége nem azt képviseli, hogy nincsenek kollektív jogok - lásd például az 1201es ajánlás 12. cikkelyét , hanem azt nem fogadta el, hogy ezek biztosítása összeurópai szinten megkövetelhető lenne. A csoportjuk tagjaival közösen gyakorol ható jogok nem fedik le teljesen a kollektív jogokat, ugyanakkor szükségesség teszik az adott csoport meghatározását, amelynek során végül is eljutunk magának a nemzeti kisebbségnek vagy egy államon belüli nemzeti közösségnek a kvázi elismeréséhez. A szakm ai és politikai viták folynak ma is a két kategória előnyéről és hátrányáról. A gyakorlatban azonban meglehetősen átfedik egymást ezek a dolgok. Vegyük például a saját anyanyelvű média jogát. Szerintem ez kollektív jog, a keretegyezmény szerint viszont a c soport más tagjaival együtt gyakorolt jog. Az oktatási vertikum kiépítése szintén kollektív jog, más felfogás szerint egyének csoportjuk többi tagjával gyakorolt joga. Egyértelműen kollektív jog a garantált parlamenti képviselet. Ez Romániában is valamenny i kisebbség törvénybe foglalt joga. A magyar kisebbségnek is, de nem él vele, mert az RMDSZ lévén sokkal erősebb parlamenti képviselettel rendelkezik. Mindez azt mutatja, hogy adott esetben még olyan országok is gyakorolják a kollektív jogot, amelyek egyé bként hallani sem akarnak róla. Ez a vita ma sincs lezárva. Az azonban tévedés, hogy az autonómia feltételezi a kollektív jogot és a kollektív jogról való lemondás kizárná az autonómiát. Nos, ezek után a talán kicsit szakmai ízű, jogászi gondolatok után né hány megjegyzést engedjenek meg nekem az elhangzottakkal kapcsolatban. Mindenekelőtt én nagyon élénken figyeltem az ellenzék érvelését, ami arra vonatkozott, hogy az RMDSZnek vajon miféle szerepe, lehetősége, mozgástere lehet ebben a politikai helyzetben. Figyeltem most is és a külügyi bizottsági ülésén is. Én megértem azt, hogyha az ellenzék kvázi vétójogot kér az RMDSZ számára egy ilyen sorsdöntő ügyben. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy ezt maga az RMDSZ sem igényelte. Az a viszony, amelyet tulajdonképpe n a romániai magyarság nevében megfogalmaztak itt többen, az a viszony, ami szembeállítja a romániai magyarságot és az RMDSZt a kormánnyal, számomra elfogadhatatlan. Én magam nem tapasztalom ezt a viszonyt, bár értem mindazokat az érdekeket és indokokat, amelyekből ezek a megfogalmazások az ellenzék számára adódnak. Van egy alapvető kérdés mindazokban a vitáinkban, amelyeket itt folytatunk, nevezetesen az, hogy az integráció szempontjából mit jelent az alapszerződés. Nos, szerintem valószínű, sőt biztos, h ogy az integrációs esélyeinket javítja. Azt viszont nem osztom, hogy ennek áraként meg kéne fizetnünk azt, hogy rontaná vagy rontja a romániai magyar kisebbség helyzetét. Ezt nem gondolom és nem tudom elfogadni. Mint ahogy azt sem, ami a szlovák alapszerző déssel kapcsolatban többször
