Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. JESZENSZKY GÉZA (MDNP):
915 (Közbeszólás az ellenzék pads oraiból: Úgy van!) , a nyugati elvekkel és gyakorlattal összhangban álló kisebbségi politika megvalósítása. Nekünk szólnak a figyelmeztetések? Reánk gyakorolnak nyomást azok a demokráciák, akiknek a képviselői jelen vannak mind Magyarországon, mind Romániáb an? Lehet, hogy nekünk is, de akkor valami nincs rendben. Én ismerem ezeknek a diplomáciai képviselőknek és más megfigyelőknek a felkészültségét és korrektségét, és ezért nem hiszem, hogy ők egyformának látják a két oldal felelősségét, amiért a románmagya r viszony ma nem olyan, mint az olaszosztrák vagy a németfrancia vagy a svédfinn. Amennyiben azonban egyes megfigyelők még nem vették volna észre, hogy nem a magyar és a román kormány viszonya a rendezetlen, hanem Romániában a jelenlegi elnök és kormán ya nem hajlandó az állampolgárok egyik csoportja a közel kétmilliós magyarság létét és jövőjét garantáló lépések és intézkedések megtételére, akkor meg kell kérdeznem, mit csináltak az elmúlt két évben azok a magyar diplomaták és politikusok, akiknek módju kban állt volna megfelelő tájékoztatást adni. Persze, ha egyik prominens kormánypárti képviselőtársam ma is úgy gondolja, hogy mi csak maradjunk csöndben, nehogy - bocsánat, nem én mondom - görögnek vagy töröknek nézzenek, s beszéltessük magunk helyett a d erék dánokat és a hollandokat, de ezt is csak a strasbourgi büfékben és a fogadásokon készítgessük elő, akkor ne csodálkozzunk, hogy egyesek egyenlőségjelet tesznek a tettes és az áldozat között és nem tudják mi a különbség Funar és Tőkés László között. Én őszintén köszönöm, hogy Washington, London, Bonn és Brüsszel annyira örül a jó hírnek, a magyarromán szerződés küszöbön álló megkötésének, de attól félek, hogy barátaink hatalmasat tévednek, ha azt hiszik, hogy ezzel a szerződéssel tényleg megoldódott a probléma. Arra kérem - személyesen is - jó szándékú nyugati barátainkat, ne Budapesten, de még ne is Bukarestben tudakozódjanak, hanem küldjék el megbízottaikat Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Csikszeredába, de Szatmárnémetibe és Temesvárra, sőt, a kis magy ar falvakba is. Fordíttassák le, miket írnak a magyarokról a romániai lapok, köztük a hivatalos körökhöz közelállók. Számolják meg, hány rendőr van a közismerten törvénytisztelő székelyföldi városokban és falvakban. Nézzenek utána, hogy a többségben magyar ok lakta vidékeken tevékenykedő rendőrök és a közpénzből fizetett más közalkalmazottak ismerike, használjáke az ott élő polgárok nyelvét. A Romániába sűrűn látogató NATOkatonát is megkérdezhetnék, hogy a civilkontrollt szolgáljae a magyar nemzetiségű l akosság nyakára újabban telepített és ott demonstratív módon hadgyakorlatukat végző nagyszámú katonaság. De minderre bizonyára nincs szükség, hiszen a nyugati kormányok ismerik e tényeket. Tőlem és másoktól is, bizonyára a magyar kormánytól is, képviselőit ől is hallottak már minderről és más panaszokról. Ki is lehet egészíteni az információkat és meg lehet kérdezni a velünk szomszédos országok magyar politikusaitól, hogy miért volt szükség a júliusi, nem az első és remélem, nem is az utolsó magyar csúcstalá lkozóra. Tisztelt Ház! Én tudom, hogy nyugati barátaink jót akarnak a magyaroknak, a szlovákoknak és a románoknak is. És mi magyarok ennek csak örülünk. De annyit azért kérhetünk, hogy vegyék halálosan komolyan azokat az elveket, amelyeket a kisebbségi jog okkal kapcsolatban Koppenhágában, Genfben, New Yorkban és Strasbourgban lefektettek, amik alapján 1991ben kidolgozták a Jugoszláv tragédia megelőzését célzó speciális státusokat javasló Carringtontervet, a BoszniaHercegovina számára az önkormányzati mod ellre, az autonómiára épülő különféle tervezeteket vagy éppen saját országaiknak a helyi demokrácián és a szubszidiaritás elvén alapuló gyakorlatát. Ha ezek a nyugati barátaink látják, hogy ezek az elvek és a nyugati gyakorlati megoldások megjelennek a sz omszédsági szerződésekben és a gyakorlatban is érvényesülnek Szlovákiában és Romániában, akkor gratuláljanak. De amíg ez nincs így, addig csak nyugodtan gyakoroljanak nyomást mindenkire, akire ez ráfér. Ne higgyék, hogy e szerződéssel a kérdések rendeződte k, hogy ezentúl a romániai magyarság panaszaival nem kell találkozniuk. Mivel a Néppárt tisztában van
