Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VITÁNYI IVÁN (MSZP):
912 Benne van ennek az identitásnak, nyelvnek, kultúrának, szabad kifejezésnek a megőrzése. Benne van az erre való intézményeknek a megteremtése és megtartása, erre való állami támogatás megnyerése. Benne van a képzés, benne van az információ, benne van a saját média alkotásának a lehetősége. Tehát ne méltóztassatok azt mondani, hogy nincsen benne. (Á ltalános taps.) Mondhatjátok azt, hogy nem bíztok abban, hogy ezt meg fogják tenni, de ha "nembízás"ból érkezik, akkor miben bíznátok meg, vagy miben bíznánk meg, hogy minek kellene benne lenni. Tudomásul kell vennünk azt, hogy nem olyan dolog ez, hogy me gkötjük a szerződést, hogy egyszer s mindenkorra elrendezünk valamit. Egy szerződés egy úton egy lépés, amely lépésből annyi lesz értelmes, amennyi megvalósul belőle, de hogy mennyi valósul meg belőle, az tőlük is függ, de tőlünk is függ. Mi függhet tőlünk ? Az függhet tőlünk, ha mi, saját magunknak, a szomszédoknak és a világnak azt a magatartást alakítjuk ki, amelyben mi vagyunk azok, akik a népek együttélését, a népek szabadságát, minden kultúrának a szabadságát akarjuk - egyebek között , nem csak arról beszélünk, mert itt eddig egyetlen szó nem volt a magyarországi románoknak a helyzetéről, a magyarországi románoknak a kultúrájáról. (Taps.) Vajon mi is megtettünke mindent ezen a téren, és nincseneke még tennivalóink? Meglehet, hogy nálunk kisebbek a s zámarányok, de gondoljuk el ezt a maga kölcsönössége szempontjából. Nekünk az ebben a feladatunk, hogy ki tudjuk alakítani azt a világraszóló magatartást, amely a népek együttélésének ezt az új formáját akarja, képviseli, és ezért megharcol mindenütt. Romá niában, Szlovákiában és Ukrajnában, de együttértőleg az egész világon. Ehhez nekünk teljes mellszélességgel kell vállalnunk a magunkét, de nehogy azt higgyük, hogy egyetlen törvénnyel, egyetlen rendszabállyal, egyetlen megállapodással egyszer s mindenkorra megoldjuk a dolgot. (Általános taps.) Az nem hátrálás, ha elfogadjuk, hanem előrelépés, mert ezeket még nem mondta ki román törvénykezés, román megállapodás, amelyeket ismertettem, amelyeket most elmondtam, és érdekes, hogy ezekre nem céloztatok rá. (16. 20) Azt kell mondani, hogy Magyarország történelmi helyzete ma sajátságos. Ezer évvel ezelőtt, 996ban egy fiatalember, Vajk nevezetű, már készült arra, (Beszólás a Fidesz padsoraiból.) hogy Magyarországot - azt hiszem, hogy a történelmet nem eléggé pontos an tudod, ha azt hiszed, hogy akkor az volt a .... (Taps a kormánypárti padsorokból.) Már készült arra, hogy az Európához való csatlakozást lehetővé tegye. Most, úgy érzem hogy ez a helyzet egyrészt hasonló, másrészt fordított. Azt, amit Szent István csin ált, egyrészt most kell befejezni. Másrészt a feladat most fordított. Nem csatlakozni kell, mert bizony isten csatlakoztunk. Benne vagyunk Európában, (Moraj a Fidesz padsoraiban) de az a kérdés, hogy nem csúszunke ki belőle? Az a kérdés, hogy hova tartozu nk Európában? Hogy meg tudunke benne úgy ragadni, ami a közös érdekeinket, a szomszéd népekkel való érdekeinket ki tudjuk fejezni? Ebből a szempontból fontos tudnunk, hogy Európa sem fétis. Azt, hogy ezek a kérdések Európában sincsenek egyértelműleg megol dva. Mindenki találhat példát, olyat, ahol vannak kollektív jogok, olyanokat, ahol nincsenek, olyanokat, ahol megengedik, olyanokat, ahol nem engedik meg. Mi nem azért akarunk Európához tartozni, hogy valamely tökéletes rendszerből majd a "világcsősz" - mo ndta a legutóbbi Élet és Irodalom - elintézi a dolgainkat, hanem azért, hogy belülről tudjunk megharcolni Európán belül is nemzetek, nemzetiségek, etnikumok és a mi nemzetünk kultúrájának, nyelvének és viselkedésének teljes szabadságáért. Hogy belülről tud junk részt venni abban a folyamatban, amely ilyen értelemben világtörténelmi folyamat. Nekem meggyőződésem, mint ahogy a Magyar Szocialista Pártnak meggyőződése, hogy az a lépés, amelyet most tettünk, minden kompromisszumával, minden bajával, minden nehézs égével egy lépés előre arra, hogy tárgyalások lehessenek. Egy lépés előre arra, hogy megfelelő viszonyt tudjunk
