Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ):
907 követeléslistáján, addig nincs esély semmiféle autonómiára. Vélhetőleg azonban csakcsak megfordul a folyamat, s nem a nemzeti kisebbségek vívják ki a többségi társadalom számára is az autonómiát, hanem az európai integráció teszi majd szükségessé az autonómiák rendszerét, melyek ebben az esetben nemcsak a többség, hanem a nemzeti kisebbségek számára is hozzáférhetőek lesznek. Ez az, amit a romániai magyaroknak is kínálni tud az alapszerződés. Nem most, és nem mindjárt. Hiszen míg a politikus gyors sikerekben gondolkozik, a kisebbségi lét hosszú távra szól. Be kell hát látnunk, hogy a 70es évektől kialakult és 1989 forradalmai vagy álforradalmai dacára töretlenül érvényesülő nacionálkommunista legitimác ió korszakában nemzeti autonómiákkal kezdeni a liberális demokráciák építését lehetetlen. Az alapszerződés ezt a keserű igazságot láttatja be velünk, és a kisebbségi kérdések megoldását egy későbbi időpontra halasztja, bízva abban, hogy létrejöhet az a nem zetközi konstelláció, amelyben az autonómia kérdése ezúttal a siker reményében vethető fel. (15.50) Egy esettanulmányon gyorsan bemutatható mindez. Az esettanulmány címe az lehetne: Az iskola mint az állami ellenőrzés és központosítás terepe. Másképpen szó lva: Miért lehetetlen a nemzetiségi oktatás? Nem azért főként, mert nemzetiségi, hanem azért, mert főként csak állami oktatás lehetséges. Romániában szinte minden az állam dolga. Az Oktatási Minisztérium feladata megszabni az oktatási programokat, tanterve ket, előírni tankönyveket. Magániskolát csak úgy lehet alapítani, hogy az Oktatási Minisztérium előbb megvizsgálja az oktatás tartalmát. Azt, hogy az oktatás milyen kritériumoknak kell hogy megfeleljen, azt az Oktatási Minisztérium által felállított akkred itációs és értékelő bizottság mondja meg. De még előbb, csak olyan iskolákat lehet létrehozni, amelyek már előzőleg megfeleltek a minisztérium által jóváhagyott oktatási programoknak. Aztán a tanfelügyelők mindent közvetlenül ellenőriznek. Ebben a kutyafut tában elkövetett áttekintésben még szó sem esett a nemzetiségi oktatást akadályozó rendelkezésekről. Így hát joggal vetődik fel az a kérdés, melyet már említettem volt: Hogyan lehetséges a kisebbségi autonómia egy olyan rendszerben, amely a többségiek szám ára sem ismeri az autonómiát? Ez még akkor is jogos kérdés, ha egyúttal megállapítom, az egyházi ingatlanokért járó kárpótlás kimaradása az alapszerződésből azt eredményezi, hogy a legtöbb magániskolafenntartó anyagi háttér hiányában képtelen megszervezi iskoláit, ezzel pedig romlanak az államközpontúság lebontásának esélyei. Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapszerződés hiányosságai, de pozitív tartalma ellenére sem változtat majd számottevően a kisebbségi lét mindennapjain. Mégis beszélhetünk fordulópontró l. A szerződés utáni helyzet ugyanis mindannyiunk számára világossá kell hogy tegye azt, amit a legjobb romániai politikusok eddig is jól tudtak. A román belpolitikában kell majd kiküzdeni azt, ami a MagyarországRománia viszonyban nem volt lehetséges. Így van ez főként akkor, ha belátjuk: eleve nem is volt esélye annak, hogy Magyarország meg tudja oldani mindazokat a problémákat, melyekkel a határon túli magyarok szembekerülnek. Az alapszerződés tehát arra jó, hogy leszámoljunk illúzióinkkal. Ha voltak oly anok, és vannak olyanok, akik 1989 után azt hitték, hogy Trianon lezáratlan, és visszatérhetünk a versaillesi békekötések korszakába, akkor ezzel az illúzióval immáron le kell számolniuk. Ha voltak olyanok, mint jómagam is, akik azt hitték, hogy 1989 eufó riája alkalmas energia a szabad és autonóm közösségek életfeltételeinek megteremtéséhez, akkor most látni kell: KeletKözépEurópa egyes országai más utat vettek. Talán a múlt század végi Lord Echtonnak és a huszadik század végi Claus Offénak van igaza, ak ik egyaránt valami olyasmit mondanak, hogy ahol sok a baj és e bajok orvoslásának nincs meg a nekik megfelelő eszköz, ott az egyetlen ésszerű magatartás a nacionalizmus. Ez az ésszerű
