Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - MOLNÁR GYULA (MSZP):
888 Megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, aki az MSZP képviselője, és akit Torgyán József úr követ, a Független Kisgazdapárt részéről. MOLNÁR GYULA (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Innen több ezer kilomét erre egy elnökjelölt kampányában hidakat épít a jövőbe, és ezzel vívja ki támogatói hatalmas ovációját. Mi Európa szívében, nagyhatalmi álmok és realitás nélkül, egy kis középkeleteurópai ország minden gondjával állunk egy parton, híd nélkül, és néha arr a sem vagyunk képesek, hogy tétován intsünk a túlsó parton felénk bizalmatlanul tekintőnek. Úgy gondolom, sokan sokféle jelzővel fogják illetni e mai napot; én úgy gondolom, hogy egy kiemelkedő fontosságú és jelentőségű ügyben ülésezik ma a Ház. Ez a kérdé s jogosan izgatja és közvetlenül érinti a Magyarországon élő tíz és fél millió magyar állampolgárt, a Romániában élő kétmillió magyart és természetesen a több mint húszmillió román állampolgárt is. Közvetve persze érinti a többi szomszédos államban élő mag yar nemzetiségűeket, és látható érdeklődést váltott ki a régió minden országában, mivel a kérdés - hogy Kovács László említette - összefüggésben van Európa biztonságával és stabilitásával. A rendszerváltás óta napirenden van a barátsági szerződések átalakí tása, a szomszédsági viszony rendezését célzó alapszerződések előkészítése. Ennek a folyamatnak a végeredményeképpen Magyarország több olyan kétoldalú alapszerződést kötött szomszédaival, melyek az adott történelmi pillanatban elfogadható kompromisszumokka l szabályozták az akkori döntéshozók által vázolt célokat. Ehhez a felfogáshoz csatlakozott az MSZP választási programja is, majd a koalíciós megállapodás, mely kiemelte a külpolitikai célkitűzések között a határon túli magyar kisebbséggel történő kapcsola ttartás fontosságát, és ezzel összefüggésben a szomszéd országokkal a viszony rendezését. Ennek az eredménye a '95ben megkötött magyarszlovák alapszerződés és ennek a ma napirenden lévő magyarromán szerződéstervezet is. A közel ötéves tárgyalássorozat, a képviselői körben többször nyilvánosságra került szövegtervezetek, a számtalan információcsere és konzultáció az RMDSZ vezetőivel cáfolják azt az állítást, mely szerint az érintettek számára váratlan, újszerű fejlemény volt augusztus közepén az alapszerz ődés szövegének tervezete. Tény, hogy vita és nézetkülönbség van arról, hogy milyen funkcióval és háttérrel szabad vagy kell megkötni ilyen alapszerződéseket. Az általunk többször rögzített elv szerint az alapszerződés nem cél, nem meríti ki két ország egy üttműködését, hanem az az eszköz, melyet ha kölcsönösen kihasználunk, érhetünk el bizonyos eredményeket a viszony javulásában. Kovács László ezt elmondta, én megismétlem: az alapszerződés, ahogy a neve is mondja, alap- és - a szójáték kedvéért mondom - nem tetőszerződés. (14.10) Értem és érzem természetesen az aggályokat és a félelmeket, nem értem azonban az ezzel párhuzamosan megfogalmazódó kirekesztő és arrogáns hangokat, amelyeket bőven hallhattunk az elmúlt napokban. Nem értem, hogyan lehetséges olyan szavakat használni első reakcióként, mint "gyűlölet", "faji diszkrimináció", "Magyarország holocaustja", "hazaárulás", "magyarellenes cinkosság". Tisztában vagyunk persze azzal, hogy mint oly sokszor - e Ház falai között - az érzelmek és az ész konfliktusá nak lehetünk tanúi. Mégis nagyon bízom abban, hogy a vita végén elmondhatjuk azt, hogy ezúttal a józan ész diadalmaskodott. Talán a méltóság és a tárgyilagosság fogja jellemezni a vitát, hiszen érezniük kell: itt ma többről van szó, mint egyszerű tudományo s tanácskozásról vagy pártfórumról. Hiszen az okos és a higgadt szavak esélyt és hitet adhatnak, ellenkező esetben tovább élezhetik a meg nem értést. Ne mi adjunk felesleges érvanyagot szerződő partnerünk számára, és ne mi vegyük el a reményt az amúgy is o ly sok éve bizonytalanságban élő magyaroktól a határainkon túl.
