Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - FARKAS IMRE (MSZP):
85 azért is, mert az akkor me gállapított munkakörök esetében ma már jelentős leépülésre került sor. Gondoljunk csak a bányászati, a nehézipari munkáknak a számára. Ugyanakkor tudom azt, hogy jelenleg folyamatban van ennek a korkedvezményes rendszernek az átdolgozása, és teljesen korre kt módon az azt előkészítők új szempontokat is figyelembe kívánnak venni a korkedvezmény alkalmazásakor. Ilyennek tekinthető például ami eddig nem szerepelt a korkedvezményre jogosító munkakörök listáján, abban a szempontrendszerben, például a fokozott psz ichés megterhelés, amit hogy egy konkrét problémát említsek, például a folyamatos és/vagy a háromműszakos munkarendben dolgozók vannak kitéve. Ugyanide tartozik a rövid ütemidejű futószalag melletti munkavégzés is, amiről mindannyian tudunk, hogy milyen mé rtékben megterhelő, mégis az 1990es rendelet ezt valamilyen szempontból nem vette figyelembe. De hogy egy más területet is említsek, pszichoszociális igénybevételt jelent például a súlyos fogyatékosoknak az ápolása, gondozása vagy az intenzív osztályokon lévő betegeknek az ellátása. Ez az új korkedvezményes rendszer, ami nem tudni, hogy mikor lép életbe, majd talán beemeli az ilyen tevékenységekkel foglalkozó embereket is ebbe a rendszerbe. De nem tudni, hogy mikor. Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy bármilyen új korkedvezményes rendszert fogunk is alkotni, attól függetlenül lesznek olyan munkakörök, amelyek éppen a határeset környékén lesznek, tehát már nem kerülnek be a korkedvezményes rendszerbe, és a korhatáremelés kapcsán nem élvezik azokat a kedvezményeket, ami egyébként a korkedvezménnyel összefüggésben biztosított. Lehet, hogy csak néhány tized ponton fog ez múlni, hogy valaki kéthárom évig is képes - vagy kötelező lesz számára - tovább dolgozni. Én a javaslatomban arra törekedtem, hogy a kik nem kerülnek be a korkedvezményes rendszerbe, de valóban nehéz, egészségre ártalmas, pszichikai szempontból terhelt munkakörben dolgoznak, azok is jogosultak legyenek valamiféle ellátásra. Az ötlet abból adódott, hogy a parlamentben korábbi törvényekné l is törekedtünk az átmenetnek a szabályozására. Gondoljunk például a családi pótlékkal kapcsolatos kérdésre, amikor a merev határok helyett próbáltunk különböző lépcsőket életbe léptetni. Nos az én javaslatom is valamiféle lépcsőként jelenne meg. A javasl atom két részből áll. Egyrészt a korkedvezményre nem jogosító, olyan fizikai munkakörökben dolgozó nők esetében, akiknek egészségét tartós terhelés érte, akkor is legyen lehetőség az előrehozott öregségi nyugdíjra, ha ahhoz legfeljebb három évvel kevesebb szolgálati időt szereztek. Magyarán fogalmazva, aki ilyen munkakörben dolgozott, ha nem is jogosult korkedvezményre, de legalább korábban a 35 évnél hamarabb el tudjon menni ebbe az előrehozott nyugdíjba. A javaslat másik eleme ehhez kapcsolódik. Tudjuk, h ogy az előrehozott öregségi nyugdíj esetében a szolgálati idő függvényében 30 naponként 0,10,5 százalékkal csökkenne a nyugdíjnak az összege. Én ennek a mértékét próbálnám vitatni ebben az esetben, és azt javaslom, hogy az általam érintett munkakörökben v agy tevékenységeknél csak a csökkentés 50 százalékát érvényesítsük. Kedves Képviselőtársaim! Mint az elején is említettem, a módosító javaslatomat nem fogadta kitörő lelkesedés, és megmondom őszintén nem találkoztam olyan emberrel, aki ennek az értelmét ne m látta volna jogosnak, mindössze olyanokkal találkoztam, akik azt mondták, hogy nem egzakt, nem határozható meg kellő pontossággal. Én ezt megmondom őszintén, nem is tudom vitatni. De rendkívül nehéz a rendszert egy bizonytalan helyzethez kapcsolni. Az el őbb indokoltam, hogy a korkedvezményes rendszer egy régi elavult szabályozáson alapul, amelyik átdolgozás alatt van. Most azt az egzakt formát megtalálni, ami egy bizonytalan rendszertől való eltérést szabályozza, bizonyára nemcsak az én képességemet halad ja meg, hanem talán az előterjesztőét is és több képviselőtársamét is. Én nagyon fontosnak tartanám, hogy mégis találjuk meg az átmenetnek valamiféle szabályozási lehetőségét ebben a körben, és én különösen kérném az előterjesztőt, illetve a témakörben éri ntett bizottságokat, hogy próbáljunk erre valamilyen megoldást találni. Jelentsük ki, ha már nem találunk konkrét formát, hogy a korkedvezményrendszert meddig kívánjuk például átalakíttatni, és milyen
