Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak

1996. július 3 (196. szám) - Dr. Győriványi Sándor (FKGP) - a külügyminiszterhez - "Sikerült-e segíteni a koszovói albánokon, miniszter úr?" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:

794 napirendre került. A koszovói albánok, akik ott a lakosság 9095 százalékát alkotják éppúg

y az albán

határ közelében laknak, mint ahogy a magyarok is közel a magyar határhoz, bár sajnos ma már

kisebb százalékos arányban. (16.50) A magyar lakosság gyors fogyásának oka a világháborús pusztulások és az elvándorlás. Így az

érdekérvényesítő esélyük

kisebb, mint a számbelileg gyorsan növekvő számú albánoknak. A helyzet hasonlósága mellett az országon belüli életszínvonalkülönbség is elég jelentős a

vajdasági magyarok javára, és a koszovói albánok hátrányára. Kérdésem, miniszter úr, önhöz, mint az EBE

SZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési

Szervezet 1996 januárjában távozott elnökéhez: milyen intézkedést sikerült tennie az albánok

érdekében, hisz a nemzetközi adatok szerint 1994 után 17 albánt öltek meg, 11et megsebesítettek,

több mint kétezret bá

ntalmaztak, 3500 családnál tartottak házkutatást fegyverrejtegetés gyanújával. Az albánok szerint tavaly még tovább súlyosbodott a helyzet. Mivel ez előrevetíti más

nemzetiségekre - így a Szerbiában élő magyarokra is - félelmetes árnyékát, érdekelné az ors

zág

lakosságát, az Interparlamentáris Unió magyaralbán tagozatát is, hogy 1945. január 1jétől

(Sic!) december 31éig sikerülte emberi jogi vonatkozásban a helsinki harmadik kosár szellemében

valamit tenni az atrocitások megszüntetése érdekében? Várom sz

íves válaszát. Köszönöm szépen.

(Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor)

: Köszönöm. A kérdésre Kovács László külügyminiszter úr válaszol. KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter

: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdés, amit felvetett, rendkívül fontos. Ugyanis, ha

v

alahol igaz a biztonság oszthatatlansága és stabilitás oszthatatlansága, akkor ez a délszláv térségben

különösen az. Nemzetközi fórumok tucatjain fogalmazta meg a magyar külpolitika ezt a tételt, hangsúlyozva,

hogy nem lehet béke, tartós béke stabilitás és biztonság a délszláv térségben, ha ott rendezetlen

problémák maradnak. Az EBESZ soros elnökeként természetesen behatárolt volt a cselekvési lehetőségem, hiszen az

EBESZnek intézkedési és főleg kényszerítő lehetősége nincs. És az EBESZ, mint minden

nemzet

közi szervezet annyit képes elérni, amit a tagállamai hajlandóak cselekedni. Pár hete voltam hivatalban, amikor '94 decemberében kezdeményeztem egy nyilatkozat kiadását

200 koszovói albán, korábbi rendőr letartóztatása, bántalmazása miatt, követelve szabad

on bocsátásukat és a felelősök megbüntetését. '95 áprilisában két határozatot kezdeményeztem a koholt perek leállítását, hatósági terror

megszüntetését követelve, illetve az etnikai arányok megváltoztatásának megszüntetését. Ezek orosz,

román és szlovák el

lenállás miatt nem kerültek elfogadásra, hiszen az EBESZben konszenzussal születnek a döntések. '95 augusztusában egy határozatot kezdeményeztem a krajinai szerbek betelepítése miatt

Koszovóban és Vajdaságban, és itt látjuk, hogy mennyire kapcsolódnak egy

máshoz ezek a

problémák. Ez orosz és horvát ellenállás miatt nem került elfogadásra. Létrehoztunk bécsi székhellyel egy ellenőrző csoportot, amely folyamatosan figyelemmel kíséri a

koszovói albánok sorsát. Az EBESZ fellépésének lehetőségét korlátozza, hogy Jugoszlávia nem tagja a szervezetnek. És

az EBESZ állandó misszióit is csak azzal a feltétellel hajlandó visszafogadni, ha előbb az EBESZ

integrálja újra a soraiba. Befejezésül - tisztelt Ház, képviselő úr - szeretném hangsúlyozni, hogy mivel a délszláv v

álság és

a háború egyik oka a kisebbségi jogok megsértése volt, az etnikai tisztogatás volt, a rendezéshez is