Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
80 bevétel érdekében. Tehát addig, amíg a munkabérhelyzet ilyen Magyarországon, addig ezt az érvet használni, hogy túl magas a társadalombiztosítási elvonás, ez egyszerűen nem tisztességes. Mihez képes túl magas, nem a munkaerő teljesítmény éhez képest, csupán a munkabérhez képest. És azért ne felejtsük el, hogy ha komolyan vesszük saját magunkat, és azt, hogy csatlakozni kívánunk Európához, ugye 2000 vagy 2002, itt mindenki más prognózist mond, de előbbutóbb azért csak remélhetően sor kerü l erre, akkor a munkaerő szabad vándorlása egyszerűen képtelenné, lehetetlenné teszi ennek a bérhelyzetnek a fenntartását, mert mi módon lehet egy európai tagság esetén itthon tartani azt a munkaerőt, amely ugye egy kedvezőbb, de még mindig teljesítményará nyos bér reményében kivándorol, mi módon lehetne elérni, hogy az egységesült európai biztosítási rendszerben az ott befizetett járulékai, az ottani társadalombiztosításban jelenjenek meg és onnan kapja a nyugdíját. Tehát ha mi komolyan gondolunk 2000re, a kkor egy olyan reformot elindítani, amely 2010ben éri el a célját anélkül, hogy figyelembe vennénk, hogy közben teljesen megváltozik a környezetünk, ezt, hogy is mondjam, egy politikus, aki egy kicsit hosszabb távban gondolkodik, nem vállalhatja fel igazá n. Éppen ezért az akkori és erre is tekintettel lévő 60/91es határozat alapján visszatértem a módosító javaslataim felében négy módosító indítványban az akkor javasoltakhoz. Ismételten sajnálom, hogy ennek elfogadására semmi esélyt nem látok. A másik, ho gyha már az ember tudomásul veszi, hogy egy erőltetett ütemű, a törvény egésze áttekintése előtti nyugdíjkorhatáremelésre kerül sor, akkor kárenyhítő kötelezettsége, hogy ezen legalább valamelyest segítsen. Tehát a másik négy módosító indítványom ennek a kárenyhítő kötelezettségnek próbál megfelelni, ahogy kormánypárti képviselőtársaim közül néhányan mondták, valamivel irgalmasabb formáját kísérli meg bevezetni a nyugdíjkorhatáremelésnek. Örömmel mondhatom, hogy két indítvánnyal ebből egyetért a szociális bizottság, sajnálatos, hogy a költségvetés ezekkel sem, dehát itt nem annyira reménytelen talán a helyzet, mint az előzőeknél. A két indítvány közül az egyik azt célozza, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő szülő ugyanolyan kedvezményben részesüljön, mint a többgyermekes szülő. Ennek a támogatását még a frakcióegyeztetések, már a kormánypárti frakcióegyeztetések során kérném a tisztelt Háztól is, hiszen mondom, erre lehetőség van. A másik mindössze azt jelentené, hogy a kíméletlenül magasra emelt, 35 évre emelt szolgálati időt egy gyerek esetén is egy évvel, egy év figyelembevételével lehetne csökkenteni, a húszhoz képest a harmincöt mínusz egy még mindig egy igen kemény emelést jelent, de legalább az az egy gyerek, amelyet felnevel egy család, az az egy gy erek érdemeljen meg egy év szolgálati időbeszámítást, nem többet. Én azt hiszem, egy országnak minden egyes gyerek megérne egy év szolgálatiidőbeszámítást. Nagyon csalódnék, hogyha még azt az egészen picike kis kedvezményt sem lenne képes megadni a mostan i kormánypártok többsége, hiszen ez már valóban védhetetlen lenne bármilyen szempontból, hogy ha ezt is leszavaznók. (10.00) Tehát azt kérem, hogy noha az egész indítvánnyal ilyen formában a Magyar Demokrata Fórum nem ért egyet, lényegi kérdésekben nem is reménykedünk abban, hogy érveinket meghallgatják, legalább ezekben az apró kis módosításokban gyakoroljanak irgalmat képviselőtársaim. Nem rajtunk, nem velünk, hanem azokkal, akik nyugdíj előtt állnak, és azok, akik egy élet munkája során nem arra számítot tak, hogy váratlanul, három évvel meg fog ugrani a szolgálati idejük nyugdíjba vonulásuk előtt fél évvel. Gyakoroljanak irgalmat azok fölött, akik megteremtik a jövendő nyugdíjalapbefizetők, a jövendő munkaerő alapját, akik gyereket szülnek és gyereket ne velnek, mert nem lehet életképes egy olyan társadalom, amely folyamatosan saját gyökereit vágja, irtja, és nem gondol arra, hogy a ma itt ülők, mint jövendő nyugdíjasok pontosan ezeknek a gyerekeknek a befizetéseire, ennek a felnövekvő munkaerőnek a befize téseire számítva részesül majd, amikor kiki korától függően öttízhúsz év múlva nyugdíjba megy. Pontosan ezektől kapja vissza azt, amit most tulajdonképpen nem odaad, csak otthagy azoknál, akik gyereket, családot nevelnek. Tényleg csak
