Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 25 (194. szám) - Zsigmond Attila (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Súlyos mozgáskorlátozottság vagy mozgásképtelenség, egyenlő megalázás?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
583 háromszor két pont végeredménye csak hat pont, és ezért nem jogosult a súlyos mozgáskorlátozottnak járó közlekedési támogatásra. E támogatá sra csak akkor lenne jogosult, ha járásra terhelhetőségre és járműhasználatra is képtelennek minősítené az orvos. Kérem, aki érti, szóljon! Ha tehát a háziorvos nem böngészte a rendeletet és rejtjeles mellékleteit, csak a szokásos orvosi terminológia szeri nt értelmezi mindezt, akkor elkezdődik a mozgássérült kálváriája. Fellebbez a Budapesti Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz. Ha elfogadják a fellebbezést, akkor a mozgássérült, akiről 1996. január 1je előtt egyébként több ízben megállapították, hogy véglege sen és súlyosan rokkant, újra mehet az Orvosszakértői Intézet elsőfokú orvosi bizottsága elé. A háziorvos pedig hiába kérvényezi az Orvosszakértői Intézetnél, hogy fogadják el az eredeti pontozás módosítását, ebben leírja, hogy a rendelet mellékletének ter minológiái orvosilag értelmezhetetlenek, ezért pontozta páciensét úgy ahogy, és hogy páciense teljesen összeroppant, és orvosilag nem tudja vállalni ezért a felelősséget. Az Orvosszakértői Intézet az orvos beadványára nem válaszol, azért sem veszi elő a be teg régebbi iratait, hanem beidézi vizsgálatra. Kérdezem tehát államtitkár urat. Először, kérem mondja meg nekünk, államtitkár úr, őszintén, hogy mi a kormányrendelet célja: a megalázás vagy a súlyos mozgássérültek megrövidítése? Mert hogy segítése nem, az biztos. Második kérdés: mennyibe kerül ez a rendelet az egészségügyi pénztárnak? Harmadik kérdés: mit kíván tenni a minisztérium ennek az embertelen, megalázó kormányrendeletnek a megváltoztatásáért? Köszönöm. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (G. Nagyné dr. M aczó Ágnes) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára válaszol. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A mozgáskorlá tozott személyek közlekedési gátoltságukra tekintettel rendszerszerűen 1981 óta részesülnek különböző támogatásokban. Azonban a támogatást igénylők és élvezők száma mára olyan nagyságrendű - a közlekedési támogatás kategóriájában mintegy 260 ezer fő , ame ly elsősorban már nem a súlyos mozgáskorlátozottsággal, hanem sokkal inkább a nehéz szociális helyzettel van összefüggésben. Az eredeti szándék is az volt, hogy a közlekedési kedvezményekkel mérséklődjenek a mozgássérült emberek hátrányai. Ehhez képest a m ozgáskorlátozottak közlekedési támogatásainak a rendszere egyre inkább szociális jellegű támogatássá válik. Ezt a folyamatot azonban vissza kell fordítani és a támogatásokból elsősorban az aktív korú súlyos mozgáskorlátozottak rehabilitációját kell elősegí teni. Az a szabályozás, amelyről a képviselő úr beszélt, és amely ez év januárjában lépett hatályba, megtartotta a korábbi rendszerpozitív elemeit, ugyanakkor célirányosabban határozta meg a támogatottak körét, csökkentette a rendszer túlzott differenciált ságát, egyszerűsítette, de egyúttal szigorította is az eljárási szabályokat. A most hatályos jogszabály négyféle támogatási formát határoz meg, melyek közül három pénzbeli támogatás, egy pedig speciális parkolási lehetőséget biztosít. Az érdekvédelmi szerv ezet, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége az orvosi elbírálás szempontrendszerét és kiállításának helyét az egyeztető tárgyalások során kulcskérdésnek tekintette. Ebben a körben megegyezés született, tehát módosult a súlyos mozgáskorlá tozott személy definíciója, változott az elbírálás szempontrendszere, és ezzel összefüggésben az orvosi szakvélemények készítéséhez használt formanyomtatvány.
