Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
470 Szóval nem tudom pontosan, hogy mi a kormány álláspontja a közigazgatáskorszerűsítésse l kapcsolatban, ezért nagyon nehéz most erről vitatkozni, de azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy ez a két ténykedés: az alkotmányozás és a közigazgatás korszerűsítése, a koncepció javaslatával vagy szövegével ellentétben, nem találkozott. Ami a nem támogato tt javaslataimat illeti, van köztük olyan, amire nehezen találok magyarázatot - szóvá kívánom tenni. Úgy szól a koncepció, hogy a kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll; érthető módon felmerült az a gondolat, hogy vajh' mi akadályozhatja meg a kor mányt alakító miniszterelnököt abban, hogy miniszterelnökhelyettesi funkciókat teremtsen. Ennek azonban van valami egyéb jelentősége is azon túl, hogy a miniszterelnök kormányalakítási képességét növelni kell, annak lehetővé kell tenni, hogy ezt megtegye, de hát a koalíciós kormányzásnak is van önmagában valami konzekvenciája, mégpedig az a konzekvenciája, hogy általában és megszokott módon a kisebbik koalíciós partnerek tagjai - függetlenül attól, hogy tárcát vezetnek vagy nem - miniszterelnökhelyettesi funkciót töltenek be. Én nagyon bízom abban, hogy megfontolásra kerül ez az elhangzott nem, és lesz belőle még igen is, mert szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez mégis kapcsolódik a kormánymunkához. Koalíciós kormányzati rendszerek esetében a polé miák természetesek. Nem mindegy azonban, hogy a kormányon belüli polémiák elintézése kormányon kívüli mezőben történik, vagy éppen kormányon belül. Természetes módon egy ketteshármas koalícióban természetes módon szerepelnek részt vevő kisebb pártok elnök ei miniszterelnök vagy vezető megbízottjai miniszterelnökhelyettesi funkcióban - ez egy szűkebb kabinetet jelent normális kormánymunka esetén, és a szűkebb kabineten belül történnek azok az egyeztetések, amelyek ebben az esetben a kormánymunka érdekében k evesebb visszhangot váltanak ki, kevesebb politikai manőverezésre adnak lehetőséget, hisz egy kormány iránti bizalom hatékony és szervezett, és a rend benyomását keltő működéstől is függ. Tehát itt én pontosan nem tudom, ki mondott nemet, és egyelőre nem t alálok rá magyarázatot, hogy miért kellett. Most ha az örökösen hozott, bizonyos külhoni, főleg nyugateurópai példák is azt támasztják alá, hogy van ilyen, van alkancellár, minden van - tehát itt ebben ez az álláspont részemről. Szükségtelenül köti meg a kormányalakítási lehetőségeit a miniszterelnöknek, és szükségtelenül akadályozza a minden koalíciós kormány születésekor kialakuló alkurendszert is, amiből egyéb problémák is származhatnak. A másik, szintén nem támogatott javaslatom a konstruktív bizalmatl ansági indítványhoz kapcsolódik. Tulajdonképpen Salamon Lászlóval egyetértek én. A konstruktív bizalmatlansági intézmény, lényegét tekintve, én azt hiszem, a stabilitás egyik bevált intézménynek tekinthető, de a miniszteri felelősségre már nem tudom elfoga dni Salamon képviselőtársam véleményét teljes mértékben, mert az, hogy interpellációra választ köteles adni, hogy a bizottság előtt megjelenik a miniszter, ez nem a felelősségi rendszerhez kapcsolódik, hanem a kötelezettségei körébe, és a kettő között nagy on lényeges különbség van. Lehet, magam talán a koncepcióban nem szerencsés fogalmazással szélsőséges esetekre utaltam, és itt közel áll hozzám, amiket Salamon László elmondott, hogy valóban teremteni kell olyan helyzetet, amelyikben immáron ne függjön csa k a miniszterelnöktől egy miniszter esetében valamilyen formában történő felelősségre vonás, ami végül is a miniszteri poszttól való távozással jár, vagy legalább annak nyomatékos felszólítása elhangzik a miniszterelnöknek, hogy bizonyos okok miatt egyes m iniszterek mégiscsak leváltandók. Nem ellentétes - még egyszer hangsúlyozom - a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményével. És praktikusan - hadd tegyek annyit hozzá koalíciós kormányzásra utalván ismét , koalíciós kormányzás esetében némelykor a miniszterelnök számára egyszerűbbé is teszi azt, ami koalíciós viharzásban esetleg nehezebben megoldható. Nálunk a miniszterelnök kancellári típusú funkciót tölt be; nagyon lényeges, hogy ilyen kérdésekben éppen ne akadályozza bizonyos
