Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 17 (190. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
5 Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki jogosítványok megnyirbálása keretében megindult a kormánypárti gőzhenger, ami a nem kizárólag ellenzéki, de láthatóan az ellenzék által hatékonyan érvényesített napirend előtti felszólalásokat akarja korlá tozni. Az érvek között döntő módon az szerepel, hogy a felszólalások egy része nem országos jelentőségű (Zaj a bal oldalon.) , rendkívüli és halaszthatatlanul sürgős ügyet érint. Tisztelt Képviselőtársaim! Hitem szerint most olyan témában kértem szót, melyn ek e hármas minősítésében az Országgyűlés teljes véleményazonosságában bizakodhatom. A múlt hét végétől ülésezik a Magyarok Világszövetségének szervezésében a Magyarok IV. Világkongresszusa és a tudós találkozó, ahol a világ 1415 milliónyi összmagyarsága a honfoglalás 1100 éves évfordulóján számot vet múltjával, jelenével és jövőjének kilátásaival. A felszólalásokból is kitűnt nemzeti sorsunk drámaisága, hogy 1100 éves európai múltunk során mindig a lenni vagy nem lenni határán, mindig a történelem színpad áról való teljes elsöpörtetés félelmei között, a nagyhatalmaknak kiszolgáltatottan, sokszor vérzivataros időkben építettünk hazát, jövőt itt a Kárpátmedencében. Jövőt formáló cselekedeteinkben ma a Dunamedencei népek békéjének, együttműködésének kialakít ása a cél. Szeretnénk, ha az évszázadok óta felgyülemlett sérelmek és fájdalmak nem nemzetünk végpusztulását jelentenék. Visszanézünk a múltba, ahogy Sütő András jajkiáltásnak is beillő beszédében hangsúlyozta: múltba néző nemzet vagyunk, de a múlt megisme rése nélkül nem lehet igazságosabb jövőt építeni. A határokon túl élő, a kisebbség keserű kenyerét evő magyarok érzik ugyan az anyaország szolidaritását, ennek azonban sokkal határozottabban kellene megjelennie. Vigyázó szemeinket ma nem Párizsra, hanem a kisebbségben élő magyar testvéreinkre kell vetnünk, s nagy célunkat, európai integrációs törekvésünket az ő érdekeikkel összhangban kell megvalósítanunk. A trianoni határok által kizártak sorsának igazságos rendezése érdekében Eötvös Józsefnek az 1848as f orradalom előtt elhangzott szavait idézve és módosítva: mindenkihez el kell jutnia, a határon túli magyarság sem maradhat jelen helyzetében. A nemzet, a haza sokat változott 1990 óta, ahogy Csoóri Sándor mondta: változott, de nem született újjá. És paradox módon az egyetlen közös nevező ma a széthúzás. Ennek a széthúzásnak, megosztottságnak semmiképpen sem a felszámolását szolgálják az olyan kijelentések, amelyek akár csak az anyaország európai integrációját érintve is, de különbséget tesznek magyar és magy ar érdekek között. Tőkés László Királyhágómelléki református püspökkel együtt e helyről is az Országgyűlés és az ország nyilvánosságához fordulunk, mivel a kisebbségi hazájában másodrendű állampolgár, itt pedig e hazában másodrendű magyar. Nyilvánítsuk ki minden magyar teljes nemzeti egyenjogúságát, hogy mindaz, aki Csoóri Sándor máris klasszikusnak számító mondása szerint az érdekei ellen is magyar akar maradni, egy demokratikus, megosztatlan és egységes magyar nemzet teljes jogú tagja lehessen, független ül attól, hogy határainkon innen vagy határainkon túl él, Záhonytól Szentgotthárdig, Ditrótól Detroitig, ÚjZélandtól Skandináviáig és Budapestig egyaránt. Mert tisztelt képviselőtársaim, ennek az Országgyűlésnek nemcsak a törvényalkotás, nemcsak a kormány ellenőrzése a feladata, hanem a nemzetnek, a nemzeti tudatnak formálása is, őrködés és tevőleges segítés (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) azok sikere előmozdítása érdekében. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Most akkor megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úrnak, Fidesz, hogy mondja el napirend előtti felszólalását. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor a kormány a jövő évi költségvetést készíti elő, akkor kellő figyelemmel és nagy figyelemmel kísérik ezt a munkáját nemcsak a parlamenti képviselők, nemcsak a pártok, hanem valamennyi érintett szféra irányítói, vezető testületei. Így volt ez a közelmúltban is, amikor a felsőok tatás egyik legrangosabb testülete, a Felsőoktatási és
