Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 19 (192. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
272 felszólalásokkal fejtették ki a küldöttek, hogy elégedetlenek mindazzal, ami a magyarság ügyében történt. Ez önmagáért beszélő tény, hiszen a magyarság sajnálatos hanyatlása olyan mértékben alátámasztja a felszólalókat, hogy a Házban is az összes ellenzéki párt szükségesnek tartotta e kérdésben megszólalni. Nem elég azonban cs upán felvetni a problémákat, azokra megoldást is kell találni és alkalmazni, mert azt nem lehet elvitatni, hogy a magyarság életében egy olyan tragédia következett be a trianoni békediktátummal, amelyhez hasonló tragédia egyetlen más népet sem ért, hiszen nemcsak hogy elvették a területeink kétharmadát és a lakosságunk több mint 60 százalékát, hanem a magyar milliókat megfosztották nemzetközi diktátummal az állampolgárságuktól anélkül, hogy a szülői házból bármikor is elköltöztek volna. Ez az állampolgárság tól való megfosztás, ez sokkolta a magyarságot. A kommunizmus eltelt évtizedei alatt ezt a kérdést felvetni nem lehetett, így természetes, hogy az 1990. május 2án hivatalba lépett parlamenttől várta azt a magyarság, hogy az ügyében valami történjék. Miutá n ez a mai napig nem következett be, ezért a magyarság képviselői most már hangosabban hallatják a hangjukat, és szeretnék elérni, hogy valami történjen a világ magyarsága ügyében. Én úgy gondolom, hogy aki a magyarság helyzetét tárgyilagosan szemléli, az megállapíthatja, hogy valóban az egész magyarság az általános hanyatlás állapotában van, hiszen az anyaországon belül - valamennyien tudjuk - évente eddig 30 ezerrel, az újabb statisztikai adatok szerint az idén talán már 50 ezerrel többen fognak meghalni , mint amennyien születnek a várható statisztikai adatok szerint. A trianoni békediktátummal érintett területekről az elmúlt közel nyolc évtized alatt sok millió magyar volt kénytelen elmenekülni, illetőleg magyarságát megtagadni, de az emigrációs magyars ágban is hasonlóképpen hanyatlás következett be. Ha ez a tendencia folytatódik, a magyarság végveszélyének a bekövetkezéséről szólhatunk. Ezért volt az, hogy a Tőkés püspök úr olyan megrázó szavakkal, és mások is hasonló módon szóltak ezen a kongresszuson a magyarság ügyéről. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a Független Kisgazdapárt már többször javasolta és ismét felveti, hogy a világba szerteszóródott magyarságot összefogó intézkedéseket kell hozni. Tehát az alkotmányunkat úgy kell megalkotnunk, hogy az ne csak az anyaországban élő magyarságra, hanem az egész magyar nemzetre nézve tartalmazzon fontos jogokat. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a magyarok az elvesztett állampolgárságukat visszakapják, és egyáltalán, a magyar kormány olyan módon fejezze ki a magyarság összefogására irányuló szándékát, amelyből látja a világ magyarsága, hogy az eddigi defenzívából offenzívába tud a magyarság átcsapni, és ahogy a világ zsidósága a szörnyű szétszóródtatásának a sokkhatását követően végre talpra tudott állni és a szétszóródtatás előnyeit tudta kiharcolni, így kellene a magyarságnak is eljárnia. Köszönöm a türelmüket. Köszönöm, elnök asszony, hogy elnézte az idő túllépését. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Úgy tűnik, reag álni nem kíván senki. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett dr. Dobos Krisztina frakcióvezetőhelyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót. DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisz telt Képviselőtársaim! Amikor napirend előtti szólásra jelentkeztem, akkor még nem is gondoltam, hogy ennyire időszerű a felszólalás, hiszen a napirend előtti felszólalásom címe, hogy "Mikor szólalhat meg az, aki nem ért egyet a kormányzati politikával?" Egészen egyszerűen a tegnapi éjszakát figyelembe véve azt mondhatom, hogy este 10 és éjjel 12 között a parlamenti képviselő elmondhatja a véleményét az amúgy az országot érintő kérdésekről, hiszen úgy gondolom, hogy a közoktatás vagy a felsőoktatás nemcsak egy szűk csoportnak az érdeke, hanem az egész ország érdeke, hogy tudja, hogy milyen törvény készül, hogy milyen
