Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - Dr. Pusztai Erzsébet (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Drágább a szakszerűtlen takarékosság" címmel - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor):
170 Most nem kívánok arra külön kitérni, hogy elnök úr ráadásul az első esetben úgy ve tte el tőlem a hangot, hogy előtte jelezte, hogy azt a harminc másodpercet, amivel már az óra jelezte az indulásomat, azt be fogja számítani a kétperces kérdésfeltevésbe, később ezt nem számította be, de elfogadhatatlan, hogy előzetes jelzés nélkül egy int erpellációt félbeszakítson ön, hiszen ha az interpellációt úgy mondom el, hogy nem olvasom fel, akkor félbeszakítana elnök úr azért, mert eltérek az írásban előadottól, amit a Házszabály kifejezetten megkíván, ha pedig olvasom a papírból, akkor nem biztos, hogy látom az időt, hogy mondjuk valamivel túlléptem. Ezért a Házbizottságnak éppen ezzel kapcsolatos kérdésmegvitatása kapcsán az volt az általánosan elfogadott álláspont, hogy ilyenkor egy előzetes jelzést kell adni, hogy meg fogja szakítani az elnök úr az előadónak a nyilatkozatát, ha nem hagyja abba belátható időn belül. Majd mindjárt ezzel kapcsolatban az ügyrendi javaslatomat is előterjesztem. A másik észrevétel a két interpellációval kapcsolatos. Ugyanis, elnök úr, itt a Házszabályt megsértette, mer t két interpellált volt, ami olyan házszabályi keretek között bonyolódott eddig le, hogy az interpelláló három percben elmondhatta az interpellációját, és erre mindkét meginterpelláltnak ötöt perc válaszadási lehetősége van. Természetesen meg is oszthatná k elviekben egymás között az időt, ha ilyen megállapodás születnék közöttük, de szemmel láthatóan nem jött létre ilyen megállapodás, nem is tudtak arról, hogy jelen esetben őket megosztott idő fogja illetni. Na már most, ugye, abban is megállapodhatnak, ho gy egyikük fog válaszolni kettőjük helyett, de ebben az esetben a Ház vezetésének kell ezt a kérdést tisztázni. Ami a konkrét esetet illeti, ebben az esetben az ötöt perc meginterpellálti nyilatkozattétel után az interpellálónak lett volna még lehetősége kétkét percben a viszontválaszt megadni, tehát ebben az esetben engem nem öt, hanem hét perc illetett volna meg. Na most az elnök úrnak az önkényes Házszabályértelmezésével és eljárásával tulajdonképpen az egész interpelláció értelmét vesztette, mert nem lehetett feltenni a kérdést, azt nem lehetett megválaszolni, és én úgy gondolom, hogy ezért helyes lenne, hogyha az ügyrendi bizottság állást foglalna abban a kérdésben, hogy a két személyhez intézett interpelláció esetében mi a helyzet. Erre külön kitérn e a Ház vezetése, hogyha adott esetben bármilyen korlátot fölállít, tehát előre jelezné a meginterpelláltnak is, és az interpellálónak is, hogy eltér az eddigi házszabályi előírástól. (16.40) Ugyancsak szükséges az ügyrendi bizottság megkeresése azé rt is, hogy végre a Ház hozzon megfelelő állásfoglalást abban a kérdésben, hogy félbe lehete szakítani előzetes figyelmeztetés nélkül bárkit, mert ez ellehetetleníti a Ház munkáját, ha elnök úr ezt a gyakorlatot fogja folytatni. Tisztelettel kérem, ezért tessék ezt a megkeresést az ügyrendi bizottsághoz elküldeni, majd annak állásfoglalását a Házzal ismertetni. Köszönöm a türelmüket. (Taps a Kisgazdapárt soraiban. - Zaj.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Tisztelt Országgyűlés! Először is a képviselő úr felszólal ásába az előzetes vitát vagy megbeszélést beszámítottam, és annak beszámításával vontam meg a szót. A Házszabály 116. §ának (3) bekezdése azt mondja, hogy az interpelláció három perc alatt terjeszthető elő, két perc áll a válaszra rendelkezésre. E határid ők túllépésekor az elnök megvonja a szót. Tehát ebben az esetben nem szükséges előzetes figyelmeztetés. Ennek ellenére, a gyakorlatomat figyelték, én soha nem szoktam mondat közben megvonni a szót, itt az volt a helyzet, hogy a képviselő úr írásban öt kérd ést terjesztett elő, a kérdések írásban rendelkezésre álltak, figyeltem a szöveget, a képviselő úr olvasta szó szerint a kérdéseket, amit úgyis tudtak a meginterpelláltak. Tehát semmiféle sérelem, hátrány sem a képviselő urat, sem a válaszadókat nem érte. Ami a második kérdést illeti, valóban egy rendhagyó esetről volt szó: ha az interpelláció több minisztert érint, akkor a miniszterelnök dönti el, illetve jelöli ki a válaszadó minisztert. Tehát akkor ilyen probléma nem fordulhat elő. A problémának az erede te az, hogy a képviselő úr két olyan személyhez interpellált, akik közül nem mind a kettő tartozik a miniszterelnök úr hatáskörébe. Ezért
