Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 4 (152. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - BERREGI ISTVÁN (FKGP):
925 Ennek a kérdésnek a számomra megnyugtató tisztázását hiányolom, és az aggodalom vezet, amikor ezeket szóváteszem, hogy amikor ennek a törvénynek a gyakorlatban érvényesülnie kell, akkor ezek miatt a megoldatlan problémák miatt nem fog úgy menni, ahogy kellene. Ez a dolog egyik része. A másik része: mint említettem, több nyugateurópai, északamerikai jogban is utánanéztem ennek a kérdésnek. Úgy veszem észre, hogy egy ennyire szigorú jelzálogjogi megol dáshoz, mint a mienk - legalább olyan formában, ahogy az Egyesült Államokban több állam jogában is működik - valamiféle adósvédelmi rendelkezésekre is szükség lenne. Legalábbis magánszemélyek esetében olyankor, amikor a teljes vagyon kerül elzálogosításra, akkor valamilyen módon biztosítani kellene, hogy a személyes megélhetésre szolgáló legszükségesebb javak kivételre kerüljenek. Az államtitkár asszony és a minisztérium legalább olyan jól ismeri az idevonatkozó egyesült államokbeli megoldásokat, mint én, s őt biztos, nálam sokkal jobban, ahol taxatíve föl van sorolva, hogy lakás biztosítására, a mindennapi létfenntartásra mekkora értékű vagyontárgy nem kerülhet elzálogosításra. Ha jól emlékszem, még olyanok is ki vannak véve ez alól, mint például a gyereknev elés. Tehát akkor, amikor egyfelől nagyon helyesen - és én nem szeretném ennek a jelentőségét kisebbíteni - a hitelezővédelmet és a garanciákat szolgálja egy ilyen törvényjavaslat, akkor másfelől viszont úgy érzem, hogy az adósvédelmet és ezeket a minimáli s létfenntartási biztosítékokat, ezeknek a kivételét a zálogjog alól valamilyen módon bele kellene építeni a jogrendszerbe. Mert az semmiképpen nem lehet a hitelezői érdekek biztosításának a célja, hogy akarvaakaratlanul, de az adósok egy része úgyszólván a teljes fizikai megsemmisülés szélére kerüljön pusztán azáltal, hogy akkora adósságba keveredett. Magyarán: a hitelezőnek, a hitelnyújtónak tudatában kell lennie annak, hogy a törvény az adós számára sem teszi lehetővé bizonyos vagyon vagy bizonyos jöved elem teljes elzálogosítását. Ennek egyébként nagyon fontos szociálpolitikai összefüggései is vannak, és azt hiszem, ezek megint csak olyan összefüggések, amelyekről legalábbis nem tűnik ki, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése során megfontolásr a kerültek volna. Márpedig egy jogállam jogi és társadalmi struktúrájához ezek legalább olyan mértékben hozzátartoznak, az adósvédelem legalább olyan mértékben hozzátartozik, mint a hitelezői érdekek védelme. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Sala mon László) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalásokat meghallgattuk. Az imént még az írásbeli felszólalások során Berregi István képviselő úr jelezte felszólalási szándékát. Időközben eltűnt a neve, de föláll a képvisel ő úr, tehát fel kíván szólalni. Megadom a szót. Berregi István, Független Kisgazdapárt. BERREGI ISTVÁN (FKGP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt országgyűlési Képviselő Barátaim! Igen fontos gazdasági törvényjavaslatról van szó, mely a Magyar Közt ársaság polgári törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat, a zálogjogi szabályozást új rendszerbe próbálja foglalni. Miért volt szükség a változtatásra? Először is: A módosításokat elsősorban a piacgazdaság követelmé nyeihez való igazodás, a jelenlegi gazdasági helyzetünk színvonala, a tőkekereslet megnövekedett volta és egyre jelentősebb mérete, illetőleg a még további tőkeberuházások igénye indokolja. Ugyanakkor a jelentősebb tőkekereslet kielégítése jelentős problém át jelent. Pénz és anyagi források, valamint jogi garanciák hiányában a tőkeberuházások visszafogottakká válnak, illetőleg más országba vándorol át a tőke, ahol a hitel- és biztosítékrendszer egyensúlyban van és az értékképződés garanciáját jelenti.
