Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 4 (152. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/1984. szám) részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - IZSÓ MIHÁLY (FKGP):
915 tűzvédelemmel összefüggő javaslatot kiegészíteni legalább a katasztrófavédelemmel kapcsolatos tűzoltósági feladatokkal. A jelenlegi körülmények között csak a hiva tásos önkormányzati tűzoltóság képes ilyen jellegű feladatokat irányítani, felügyelni és koordinálni. A tűzoltóság jelenlegi ügyeleti rendszere felkészül arra, hogy katasztrófák esetén saját szerveit, illetőleg a társszerveket riasztani tudja. A hivatásos önkormányzati tűzoltóság rendelkezik azokkal az alapvető szakfelszerelésekkel, amelyekkel a műszaki baleseteknél, a káreseteknél és a katasztrófák elsődleges fázisában hatékonyan be tud avatkozni. Tisztelt Országgyűlés! A T/1544. szám alatt előterjesztett törvényjavaslat általánosságban elfogadható, alapvető célkitűzései elfogadhatók. A javaslat azonban több vonatkozásban kiegészítésre és módosításra szorul. Megjegyezni kívánom, hogy a Független Kisgazdapárt már eddig is több mint harminc módosító javaslato t nyújtott be a törvényjavaslathoz, és még továbbiakat fog benyújtani. Ezzel is szeretnénk jobbító szándékunkat kifejezni. Remélem, az előterjesztő figyelembe fogja venni ezeket a módosításokat. Ezekkel a megjegyzésekkel támogatjuk a törvényjavaslat elfoga dását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Izsó Mihály képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. IZSÓ MIHÁLY (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársak! Elnézést ké rek a szerepcseréért: bizottsági ülésről jöttem, és azt gondoltam, hogy az előttem szólók többet fognak mondani. Igen tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy a Független Kisgazdapárt és a magam részéről további olyan véleményt, álláspontot fejthessek ki a T/1544. számú, a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló törvényjavaslatról, amely eddig nem hangzott el. Amióta ember él a földön, megszakítás nélkül tart a küzdelem a természeti erőkkel. Legnagyobb veszélyt jelent a min dent elsöprő, feltartóztathatatlan árvíz mellett a pusztító szélviharban megfékezhetetlenül továbbterjedő tűz, de már az ősember is rájött, hogy a tűzveszélyt el lehet hárítani. A régészeti leletek is azt bizonyítják, hogy az ősember tűzgyújtáskor előre go ndoskodott arról, hogy tűzhelyéről a lángok tovább ne terjedjenek, ugyanis kövekkel vette körül a tüzes szenet, a pernyét pedig összegyűjtve a földbe elásta. A keserves munkával élesztett tüzet természetesen nem szívesen oltották el - mert ez volt az élet legfontosabb alapfeltétele , de nem is hagyták soha őrizet nélkül. Őrizték, hogy el ne aludjon, és őrizték azért is, hogy tovább ne terjedjen. A tűzvédelem szervezett nyomait már az ókori államokban megtalálhatjuk - például Kínában, Japánban , aminek leg egyszerűbb módja az éghető anyagokból készült háztetők, közfalak gyors lebontása volt a további károk megelőzése érdekében. A római birodalomban válogatott rabszolgák soraiból kerültek ki az első tűzoltók, akiknek kötelezővé tették a tűzoltást. Hazai viszo nylatban már első királyunk, Szent István is felismerte a tűzvédelem fontosságát. Ezt bizonyítja rendelete: "Vasárnaponként minden ember templomba menjen, kivéve azok, akik a tűzfészekre vigyáznak." A szigorú óvintézkedésekre természetesen szükség volt, hi szen a korai Árpádkorban a házak többnyire nádból, fából épültek, és ezeket a gyúlékony tetővel ellátott épületeket különböző gazdasági épületek - karámok, ólak - vették körül. A gyújtogatókat a középkorban súlyosan büntették. Az 1462., az 1492. és az 149 5. évi törvényhozás a legsúlyosabb büntetést, a hűtlenség bűnéért járó örök szolgaságot rótta rájuk. A törvényhozás azonban nemcsak a gyújtogatót sújtotta halálbüntetéssel, hanem halállal büntették azt a személyt is, aki pusztán csak fenyegetőzött azzal, h ogy a várost, a falut vagy másnak a házát felgyújtja. (16.40)
